Benchmade - Adamas D2 (275BKSN)
Made in U.S.A
(utolsó módosítás: 2013.10.08.)
Műszaki adatok:
- Típus azonosító: 275BKSN
- Tervezte: Shane Sibert
- Penge szúró hossza: 96 mm
- Él hossza: 97 mm
- Penge max. szélessége: 31 mm
- Penge vastagsága: 4,1 mm
- Penge anyaga: D2 rozsdamentes szerszámacél 60-62 HRC
- Élezése: élszalagos
- Kés nyitott hossza: 221 mm
- Kés zárt hossza: 124 mm
- Súlya: 218 g
- Penge rögzítése: AXIS lock
- Liner: kétoldali, 2 mm vastag
- Markolat anyaga: fekete G-10 homokszín bevonattal, 6 mm-es zsinórfurattal
- Markolatvastagság: 15 - 19 mm
- Markolatszélesség: 27 - 32 mm
- Clip: átszerelhető, jobbos/balos, Tip-up (zsebben késhegy felfelé néz), Reversible, Deep-Carry
- Class: Black
- Tok: Benchmade MOLLE homokszínű
- Új ára: 165 USD + posta (35 USD) + NAV
Tapasztalataim:
Anno mikor Késportálos tag lettem - több mint 3 éve annak -, először a folderek sokaságában tobzódtam. Volt közben egy-egy fixem is, mert egy Késportálon ezt nem lehet kihagyni, de számomra a lényeg a folder volt. Megtetszett ismét régi mecseki hobbim, a túrázás, és kést kerestem hozzá. Persze minden szakterületnek megvannak a maga szlogenjei, úgy mint pl. a Kék-portálon Gvass mester híres mondása az "Önvédelemre forgót!", úgy itt az "Erdőbe fixet!" járta. Persze mint minden zöldfülű, én is hittem benne, hogy rajtam kívül mindenki hülye, és csak kerestem a brutális fixet helyettesítő foldereket. Éltársak persze ismerték ezt a korszakot, és mosolyogva barátságosan segítették próbálkozásomat.
Egy idő után rájöttem, hogy totál igaz az állítás, miszerint erdőbe fixet. Egy folder maradt egyedül, amelyik kedvéért elviseltem volna a kompromisszumot, ez a Lone Wolf T3-as volt. Ez azóta is plátói szerelem maradt. Miért a fix? Mert egyszerű, kényelmes, könnyen használható. Rendkívül strapabíró, és könnyen tisztítható. Tengerparton amikor a szél vitte a hófehér sós kvarchomokot döbbentem rá pl., hogy a hazai tradicionális bicska nem mindenhová használható. Egy folder akár mennyire sugallja egy fix robusztusságát markolatával, és vastag pengéjével, a rejtett részeken belül a pengét csak egy viszonylag kicsi tengely tartja, egy másik meg támasztja. Alulról pedig pl. egy 1-2 mm-es lemez rögzíti. Ha egy foldert erdőben használunk, célszerű, ha ez mindig ott lebeg előttünk.
Azóta rengeteg fixet kipróbáltam. Vallom, hogy rengeteg tökéletes fix létezik. Számomra csak egy volt ami kimagaslóan vitte a pálmát minden tekintetben, ez Hegyespenge vékonypengés Vaddisznója, és Vadkan XL-je volt. Ha ezek nem lennének, gondban lennék, mert rengeteg nekem tetsző kést tudnék azonnal sorolni, kezdve Lovász Gyula S16-osával, folytatva Ronin, és Matifu késeivel... Erdőbe tehát én fix késsel járok. Jó időben a Vaddisznómmal, télvíz idején a nagyobb Vadkan XL-el. Melléjük még hátizsákban vinni szoktam egy Victorinox Nomádot kajakésnek, vagy konzervnyitónak. Ez biztos mindig megfelelően tiszta kajához. Látszólag ez mindent le is fed, de mégsem. Nemrég többször is belefutottam abba a problémába, hogy milyen kést vigyek magammal, és ez nem a tinilányos mit-vegyek-fel dráma volt a dugig tömött gardrób előtt, ...bár lányom szerint tök ugyanaz a szitu.
Problémám akkor szokott lenni, amikor olyan helyre megyünk, ami erdő, de forgalmas környék. Parkos terület, vagy városszéle... Ide az ember nem fittyent egy illegál foldert az övére. Vihetnék persze 8cm-es fixet is, de az erre a célra nekem kicsi. Persze erre van kevésbé késmán megoldás is, a Vaddisznót viszem a táskában, és ha kell, előkapom, majd munka végeztével visszateszem. Másik megoldás, hogy nem fából rakok tüzet, hanem denaturált szeszes főzőt használok, vagy Esbit tablettát. Lehet, hogy ez lesz a vége, de bennem felidéződött a kezdetek HD (Heavy Duty) késkeresésének emléke. Szerencsémre, vagy pechemre a 2013 szeptemberi késtalin volt is egy eladó, patika állapotú Benchmade Adamas folder. (Köszi Hooch!) Ráadásul a kapható HD folderek közül ez izgatta legjobban a fantáziámat. Igen baráti áron immáron ez a folder nálam van használatban.
Az USA Benchmade márkáját nem kellett nekem bemutatni. Ha Zsolt nem készítene remek foldereket, és nem lenne tőle egy Oryx-om, akkor még mindig a BM 960HD kis folderem lenne meg. A Benchmade minőségre, és pontosságra a NASA előírásait alkalmazza. Késeiben engem leginkább az AXIS lock fogott meg. Benchmade nemrég dobta piacra az ADAMAS névre keresztelt brutális folderét, ami eleve kíváncsivá tett. A kést Shane Sibert tervezte Jeffrey D. Struecker őrnaggyal együttműködve, aki 1987-2011-ig aktívan részt vett amerikai hadműveletekben. Közös terveikből született ez a fekete bevonatos D2-es szerszámacélból készült drop-point pengéjű robusztus folder, ami számos esetben bizonyított. Terepen is megfelelően élezhető. Markolata végig rozsdamentes acél merevítéssel készült, G10-es panelekkel, melynek mérete úgy lett kialakítva, hogy kesztyűben is használható legyen. Kétoldalas nyitószemölcs, átszerelhető klipp és az AXIS lock valódi kétkezes késsé teszi.
A fenti bekezdés amerikai interpretációját alaposan megvágtam az USA zászlólengetős hazafias szövegektől. Erősen valószínű, hogy Struecker őrnagy csupán Sibert által tervezett kések prototípusait tesztelte, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az őrnagy a 75. Ranger ezredben szolgált, ami tényleg benne volt a dolgok sűrűjében. A késből nem feltétlen csak a gyilkolás funkció kellett nekik, hanem pl. a tűzgyújtás, és a menedék építés is. Ha bele gondolok, hogy amatőrként is számos tapasztalattal rendelkezek a késekkel kapcsolatban, ami késkészítésnél hasznos lehet, akkor nem kell ragozni mit jelent ez a veterán szaktudás. Nem kétséges, hogy komoly segítség lehetett egy aktív múlttal rendelkező veterán tiszt tapasztalata, aminek előnyeit a használhatóság területén mi magunk kamatoztathatunk. Én hiszek benne, de lássuk, bizonyítja -e a gyakorlat.
Első az volt, hogy az eddig legjobban bevált fixem mellé (HS Vaddisznó) tettem az Adamast. A két pillangó nézegette egymást az asztalon. ...mert hogy HS-nek is pillangó a logója, ugyanúgy, mint a BM-nek. Első blikkre hasonló formavilág, és méret mindkettő. Persze ez nagyjából olyan volt, mint amikor valamelyik tehetségkutatóban Szinetár Dóra duettet énekelt valamelyik még ki nem esett versenyzővel. A sztárvendég itt a HS Vaddisznó volt. Tehát egymás mellé téve látszott, hogy a penge forma, méret szinte azonos. A markolat kialakítása, mérete is nagyjából megegyezett. Különbségek persze vannak jócskán, de így első körben talán érthető, hogy a piacon fellelhető rengeteg HD folder közül miért gondoltam, hogy talán ez lesz a leg megfelelőbb számomra.
Egy kést a kinézete adja el, és az Adamas ebben a tekintetben is remek. Nagyon dögös kinézetű mind csukott, mind nyitott állapotban. Külön üdítő, hogy nem a szokványos fekete markolatszínt kapta, hanem egy homokszínt, vegyítve a fekete bevonatos fém felületekkel. Azt tudni kell, hogy a homokszín markolat, az nem a felhasznált G10 színe, csak egy bevonat azon. A G10 valójában fekete, tehát senki ne álljon neki a markolatot itt ott lekerekíteni, mert falnak fog menni az eredménytől. Fekete bevonatos pengéim voltak. Leg visszataszítóbb számomra a Fällkniven fekete F1 késem kaparóélének környéke volt. Kíváncsi voltam ez a történet Benchmade esetén hogy néz ki. A kést patika állapotban kaptam, szerintem max. egy narancsot hámozhattak meg vele. Tehát semmi karc, semmi kopás sehol. Első találkozása száraz faágakkal megtette a hatását. Az élszalagnál itt ott lekopott a bevonat, a pengetükrön kopásnyomok keletkeztek, és a penge éleinél itt ott lejött a bevonat. Gyakorlatilag csak egy nagy hobókályhányi famennyiséget vágtam, hasogattam vele szét. Na hiszen, ha ez ilyen ütemben kopik, akkor igen hamar brutál ronda lesz a penge...
Azóta már használtam párszor erdőben, teszt gyanánt vittem a Vaddisznóm mellett, és jellemzően ezt próbálgattam. A penge felülete finoman kopik, de egységessé vált, és maradt a fekete bevonat. Az élszalag persze cirka 2-3 mm-es sávban csillog, de ez az élezés miatt szükségszerűen lesz ilyen. Talán elsőre azért volt ijesztő, mert a patika állapotú pengén hajmeresztően nézett ki a helyenként látható kopásnyom. Ez olyan volt, mint amikor megkaptam Kocsis Feritől a kovácsolt K510-es Caklimat csillogósan fényes pengével, és az első használat után foltosan kezdett megérni a penge felülete. Ez addig volt fura, míg a penge teljes egésze meg nem kapta a nem rozsdamentes pengék jellegzetes küllemét. Szóval kezdeti döbbenetemet a Benchmade fekete bevonatát illetően egy boldog megnyugvás követte. Természetesen az ütőfa használatának következtében a pengehát fele a hegytől fémes szürke színű lett, de ez határozottan jól áll neki, karakteressé teszi azt. Meglepő, de a bevonatos markolat még mindig patika állapotú, pedig már leejtettem, véletlenül rátapostam, és nem kesztyűs kézzel használom. Markolat végét a hegy tesztelésekor ütőfáztam, és semmi. Aminek persze örülök, de döbbenet.
Az Adamas súlya minimálisan (cca. 20 g) nagyobb, mint a Vaddisznómé, de kézbe véve persze nem érezhető a különbség. Kényelmes a fogása csupasz kézzel, de kesztyűben is. Viselni kényelmes klippel zsebben, de a hozzá adott MOLLE tok is jó megoldás. Ennek a toknak érdekessége, hogy a patent befelé van, tehát nem tudod véletlenül kinyitni, mert nem tud elakadni benne semmi. Nem is nyílik könnyen. A tok fedelét pedig nyitott állapotban tépőzárral lehet azonnal rögzíteni. A Maxpedition táskák legtöbbjén van késtok, amibe tökéletesen illik az Adamas. A MOLLE-t az Oktára szereltem fel, amin nem volt gyári késtok. A késhez kapott MOLLE toknak még van egy előnye. Ha úgy alakul, akkor akár totál szutykosan is bele tehető a kés, mivel hazaérve a tok könnyen leszedhető, és csap alatt körömkefével öt perc alatt tisztára csutakolható.
A kés nyitása, csukása nagyon finoman működik. A penge méretes robusztus darab, tehát súlyát kihasználva egy kis lendülettel is ki lehet csapni, de én a nyitószemölccsel szeretem végigvezetve nyitni. A penge hihetetlenül finoman siklik, az AXIS lock pedig halkan precízen bekattan. Használata könnyű, de igen határozottan rögzít a lock. Pengének kotyogása gyakorlatilag nincs. A méretes foszfor-bronz siklócsapágyakat szétszedés nélkül is jól lehet látni. Kés kialakítása olyan, hogy igen kényelmesen és hatékonyan lehet tisztítani szétszedés nélkül. Gondolom ez is az őrnagy lényeges szempontja lehetett. Persze olajozni alkalom szerűen illik.
Nézzük mire is szánom ezt a kést. Előnye a fix pengéssel szemben, hogy akár zsebben, nem feltűnően lehet viselni, és köszönhető a katonai szempontoknak, a fekete penge sem vonzza az avatatlan szemeket. Használat után meg hamar elrakható. Ezzel simán megoldható egy kisebb kirándulás vágóeszköz szükséglete. Robusztus a pengéje, az éle, és a hegye egyaránt, tehát ütőfa bátran alkalmazható 4-5 cm vastag ágak feldarabolására, felhasogatására. Ütőfával persze a pengehátat ütjük a hegynél, sosem a markolat oldalt. Gyakorlatilag hasonló könnyedséggel tudtam kitermelni a hobóba való faanyagot, mint a Vaddisznómmal. Nyársfaragáshoz, étel készítéséhez is perfekt. Régen volt már D2-es acélom, és az emlékeim alapján egy Sleipner szint alattit vártam tőle. Kellemes meglepetés volt, hogy a tesztelés után, mikor ücsörögtem, és vártam hogy a forró teám picit hűljön, megnéztem, hogy borotvál-e még a penge. Tutira vettem, hogy nem, és lementem hídba. Borotvált! Sok Youtube videónál alkalmaznak egy trükköt, hogy a végén a borotválós jelenetnél a penge azon szakaszával próbálkoznak, ami a munka során a leg kevésbé használtak. Az eredmény láttán azonnal ez ugrott be, hogy hátha véletlenül én is ebbe a csapdába estem. Fogtam, és végigpróbáltam a pengét. Végig borotvált. Karom pedig ismét hülyén nézett ki, de valahogy ez ott, akkor, nem izgatott...
Ezt követően bevallom a kedvenc strapa acéljaim közé felvettem a Benchmade D2-est is. Rettentően jó hőkezelést kapott, és ez a 60-62 HRC keménység igen éltartóvá teszi. Élezni Spyderco kerámiákkal igen jól lehet, hasonlóan, mint az S30V acélt. Erdei késeknél bizony fontos, hogy a kés hegye terhelhető legyen. Egy hétköznapi gentlemans EDC foldernél evidens, hogy vigyázzon a felhasználó a kés hegyére, de egy outdoor késnél bírnia kell az esetleges fába döfést, vagy feszegetést. Anno a kis Fällkniven WM1-esemen döbbentem le, mire is képes a kis konvex penge hegye. Más kés otthagyta a hegyét, de a WM1 hegye vidáman bontotta a kivágott tölgyfát. Ennek tükrében komoly tesztnek vetettem alá a Vaddisznót, és az Adamast. Vaddisznóról tudtam, hogy bírja, hiszen már sokszor bizonyított, Adamastól meg reméltem, hogy ugyanazt elviseli. A teszt végén még a saját realitásomat is súroltam, ütőfával vertem vésőként egy kivágott bükkfába a kést, és úgy fordítottam ki a fát. Zokszó nélkül vitte. Na az viszont biztos, hogy ezt a fajta túlzott tesztet nem sűrűn fogom előadni. Annyi szent, hogy keményen bírja az Adamas a kiképzést, a zárszerkezet meg továbbra is kottára működik.
Azt nem ígérem, hogy megtartom az Adamast, de egy darabig még biztos használni fogom. Egy két viselhetőségi szempontot leszámítva tartom, hogy a HS Vaddisznó minden tekintetben jobb, mint az Adamas, viszont messze nincs akkora különbség köztük, mint amire a teszt előtt számítottam. Dacára ennek, valószínűleg inkább táskában rejtve viszem zsúfisabb helyeken a Vaddisznómat, mint a HD foldert, maximum a zsebemben lapul majd az Oryxom is. Ha változik a véleményem, akkor idővel leváltom az Adamast egy nagypengés Zsolt Ideálra Elmax acélból, mert az magyar, és tapasztalataim alapján kenterbe veri a futószalagos amcsit.
Budapest, 2013.09.19.
Linkek:
- Késportál.hu fórum - Benchmade-ekről általában
- Benchmade - Adamas 275 - gyártó oldala
- Knifeworks: Benchmade - Adamas BM275BKSN
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
