Enzo - Birk D2 Scandi
(utolsó módosítás: 2011.11.26.)
A Finn skandi folder.
Műszaki adatok:
- Penge hossza: 75 mm (legális méretű - EDC)
- Él hossza: 75 mm (legális méretű - EDC)
- Penge szélessége: 21 mm
- Penge vastagsága: 3 mm
- Élezés: skandináv, élszög 22°, élfelület szélessége 8 mm
- Penge anyaga: D2 szerszámacél 60-61 HRC
- Kés hossza: 178 mm
- Zárt hossza: 104 mm
- Súlya: 95 g
- Penge rögzítése: Liner lock (keresztzár), 1,2 mm acéllemez (5 mm -es zsinórfurattal)
- Markolat anyaga: carbonfiber - 3,5 mm vastag szénszálas oldalpanelek
- Markolatszélesség: 21-26 mm
- Markolatvastagság: 13 mm
- Távtartók: titán
- Clip: jobbos, Tip-up (zsebben késhegy felfelé néz)
Tapasztalataim:
Ezt a cikket idén nyáron kellett volna megírnom, de félretettem pihenni. Azóta is sokat gondolkodom a skandi él, és skandi folder tekintetében. A skandi él nagyon megtetszett működésében, és élezésében egyaránt. Az eddigi skandi csúcs, az Enzo Trapper volt, ami nagyon magasra tette nálam a lécet. Gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy azóta igazán egyik kipróbált skandi penge sem jött be nekem.
De kanyarodjunk vissza a kés beszerzéséhez. Az Enzo Trapper kapcsán megfogalmazódott bennem, hogy nagyon szeretem a skandi élt, és gondoltam a hétköznapokban is jó lenne, ha az EDC bicskám is skandi lenne. Keresgéltem skandi bicskákat, és a nem túl bő kínálatból az Enzo Birk tetszett a legjobban. Meg is rendeltem a bicskát a Brisa.fi-n.
A megrendelésemet presszionálta, hogy az Enzo Trapperemet végül úgy döntöttem, el fogom adni. Volt ugyanis egy Trapperem, és egy Hegyespenge Vaddisznóm. Így leírva sem kétséges melyiket választottam erdőjárónak, de ha kézbe veszi az ember, már a kérdés megfogalmazása is nevetségesnek tűnik. Emellett a Trapper egy szinte tökéletes erdőjáró kés, ha az ember nem akar durvulni. Arra gondoltam, veszek egy kis skandi foldert, és erdőben - no meg hétköznap - a zsebemben lesz. Szóval megrendeltem Brisatól, fizettem PayPal-lal. 10 EUR postaköltségért igen gyorsan megjött, és mivel EU országból rendeltem, a NAV-ot nem érintette. A történet így 25eFt környékén végződött.
Megérkezett a bicska. Csomagolása tetszetős, és a benne lévő kés élmény volt. Szép kidolgozás, nagyon elegáns visszafogott vonalvezetés. A dobozból kivéve, számomra egyik legfontosabb kérdés a kés éle volt. A gyártó szerint ezt a D2-es Birket igazi másodlagos élszalag nélküli skandi éllel szállítják. Ez tényleg így volt. A penge éle azonban messze volt attól, amit egy skandi él tudhat. A képen az eredeti él látható, ami egyébként rendben volt, csak mondjuk 70%-os készültségi szinten abbahagyták. Ez egyébként értő éltársaim elmesélése alapján megszokott a skandi kések világában, nevezetesen a kés tulajdonosa alakítja ki magának a végső élességet.
A Birk élezésébe tehát belefogtam. Aminek nem örültem, hogy volt egy konvexes hasa a skandi él felületnek. Ezt smirglivel kemény sima lapon dolgoztam le. Skandi élezésnek ez egyébként természete, hogy időnként az él felületen megjelenő hasasságot le kell dolgozni úgy, hogy a borotva él már megjelenjen az él teljes szakaszán. Erre a profilozásra akkor van szükség, ha kialakul ez a hasasság, vagy sérült az él. Ezt a munkát szerintem gyémántporossal nem érdemes végezni. Ha ez megvan, jöhet a kerámia, ahol a két él felületet varázsoljuk szép tükrösen simára. Legvégül jön a legfinomabb kerámia, ahol az élvonalat hangsúlyosabban kezeljük, de csak finoman, éppen hogy. Talán csak gondolatban. Ha ügyesek vagyunk, akkor olyan él keletkezik, ami a laza hajszálba is belekap. Ezt a finom élezést lehet még pl. természetes kövekkel is csinálni, csak azok a kerámiánál puhábbak, így érzékenyebbek. Több gyakorlatot igényel, viszont finomabb, és szebb él lehet az eredmény. Én később kipróbáltam Belga sárga, és kék kövekkel is, és meggyőző lett az éle.
Miután kellően megéleztem, a kezdeti katartikus állapot után kezdtem az otthoni bicskakörnyezetbe helyezni, ahol beillesztettem az elképzelt pozíciójába. EDC bicskának ekkor a Benchmade 13960 Osborne HD -t használtam. arról a késről tudni kell, hogy az egyik legkedvesebb bicskám, mivel kialakításával, minőségével ezt méltán megérdemelte. Nos elvileg ezt a bicskát kellett volna nyugdíjaznia. az már elsőre nem volt bíztató jel, hogy a Birk az Osborne bicska finom, precíz működését csak távolról közelítette meg. Az meg tetézte a dolgot, hogy a pengéje túl vastag volt, és cefet módon repesztett mindent, ha a gyurmát nem számítjuk. A kis Osborne spéci pengekialakítása, és a minőségi penge miatt tudott olyan éles lenni, mint a Birk. Egyszóval hatalmasat bukott az elképzelésem. Böcsületből egy két napig nadrágzsebben ezt viseltem, de semmi érvet nem találtam a Birk mellett. Szóval visszakerült az Osborne megérdemelt EDC helyére.
Következett a Birk második szerepe, nevezetesen erdőbe a Vaddisznó mellé kellett egy farigcsálni tudó bicska. Itt is volt ellenfele, de a viszonyítási alap talán jobb szó erre. Gyakorlatilag a két Enzot hasonlítottam össze. A Trappert, és a Birket. Acél ebben az esetben ugyanaz volt, D2. A penge vastagsága a Trappernek 3,6 mm, a Birknek 3,0 mm, ami ez esetben a Birknek kedvezett. Az élszöge viszont 22°-os volt a Birknek, nagyobb, mint a Trapper 18°-os élszöge. Meglepő, de ez bizony érződött a farigcsáláskor. Rá kellett jönnöm, hogy erre a feladatra vagy egy FFG élezésű kis bevezetőél-szögú élszalagos bicskát szeretnék használni, mint pl. a Spyderco Paramilitary1-et, vagy egy 2 mm körüli vastagságú skandi pengét, 18-20°-os élszöggel. Nos itt is bukott a Birk, aminek eredménye a Késportál AV topicja lett...
Budapest, 2011.08.24.
Linkek:
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
