Zsolt - Akhilleusz M390
Made in Hungary - Nyugat Dunántúl
(utolsó módosítás: 2014.02.27.)
Műszaki adatok:
- Típus azonosító: Akhilleusz
- Penge szúró hossza: 79 mm (legális méretű - EDC)
- Él hossza: 80 mm (legális méretű - EDC)
- Penge max. szélessége: 29 mm
- Penge vastagsága: 4,3 mm
- Penge anyaga: Böhler M390 porkohászati rozsdamentes acél 62 HRC, homokszórt
- Élezése: FFG élszalagos, általam konvexre élezve.
- Kés nyitott hossza: 200 mm
- Kés zárt hossza: 123 mm
- Súlya: 187 g
- Penge rögzítése: Liner lock (keresztzár)
- Penge nyitása: pengenyúlványos (friction szerű)
- Liner: két oldali, 1,5 mm vastag
- Markolat anyaga: fekete G-10 5 mm-es zsinórfurattal
- Markolatvastagság: 16 mm
- Markolatszélesség: 27 - 32 mm
- Clip: jobbos, Tip-up (zsebben késhegy felfelé néz)
- Készült: 2013. augusztusában
- Zsolt elérhetősége: kérésre megírom
Tapasztalataim:
Szerintem minden felnőtt embernek jó ha van egy használható bicskája. Legyen az egy svájci bicska, egy magyar tradicionális, vagy bármilyen féle-fajta. Tulajdonképpen mindegy. Lényeg, hogy az igényeknek megfeleljen, tudjuk használni, karbantartani, és legfőképpen tetsszen a gazdájának. Lehet persze specializálni rendeltetés szerint, de akkor több kés is kellhet. Jómagam több bicskát használok. Leggyakrabban Zsolt - Oryx Elmax folderét. A folder és a bicska gyakorlatilag ugyanazt jelenti angol/magyar nyelven. Én tudatosan megkülönböztetem velük ezeket az eszközöket. Az egykezes nyitásúakat szoktam foldernek nevezni, a többit bicskának. Visszatérve bicskáimra, a hétköznapokban használt folderem egy legális méretű Oryx. Lényeges volt a használhatóság, legális méret, de emellett könnyű és szolid méret. Remek kés, és magyar. Azóta gyakorlatilag hidegen hagynak a külföldi nagy márkák folderei.
Erdőbe ha tehetem fixpengés kést viszek. Ebben a nagy kedvencem Hegyespenge Vaddisznója. Mindkét említett késem svéd Elmax csúcsacélból készült, és lapos konvex élkialakítású. Erdőben a hátizsákomban egy piros svájci bicska kísér el, amit kajakésnek, illetve konzervnyitónak használok. Persze volt, hogy jól jött a rajta lévő csipesz, gombostű, vagy csomó oldásához a dugóhúzó. Budapest környékén kirándulva számtalanszor előfordult, hogy nem vihetem magammal a kedvenc Vaddisznómat, lévén nem legális méretű, és vannak helyszínek, ahol ezt figyelembe kell venni. Sokáig ilyenkor zsebben vittem az Oryxot, és táskában rejtve a Vaddisznót. Ez csak akkor volt kellemetlen, amikor kellett volna a fix, de a körülmények nem tették lehetővé elővételét, használatát. Ilyenkor maradt az Oryx, és a sóvárgás egy erősebb folder után. Ez persze két dologból tevődött össze. Egyfelől a maximalizmusból, ugyanis minimális kompromisszummal arra a célra az Oryx is elegendő volt. Másfelől régóta foglalkoztat egy (HD) Heavy Duty folder, ami egy igen erős egykezes bicskát jelent. Voltak ilyen foldereim, legutóbb egy Benchmade Adamas. Ez egy remek kés, de nem volt legális a pengéje, nem volt magyar gyártmány, és faragáshoz, finomabb munkákhoz túlzottan vastag volt a pengéje.
Az idei X. Nemzetközi Késkiállítás és Vásáron a Lurdy házban Zsolt is kiállított. Tobzódtam a folderei között. Nála azért nehéz választani, mert mindegyik típusa igen használható, tehát tényleg csak az dönt, melyik tetszik jobban, és ez nem könnyíti meg a választást. Az Oryx mellett is nagyjából bő fél évnyi agyalás után tettem le a voksomat. HD folder kapcsán gondolkoztam Ideálban, és Akhilleuszban, sőt még a Fekete Erő is szóba került. Ott a standon volt egy remek Akhilleusz, amit kézbe véve nehéz volt elengedni. Olyan érzésem volt, mintha ezt Zsolt pont az én kezemre, és nagyjából ízlésemre formálta volna. Végül csak ott maradt, de az emléke megragadt a gondolataimban. Talán ez az élmény is egyértelműsítette, hogy az Adamastól megválok. Dalolni lehet a különbséget egy ilyen amcsi futószalagos kés, és egy Zsolt folder között. Zsolt minden egyes kést külön készít, teljesen egyedileg. Nem szériázik, és vita nélküli, valódi örök garanciát vállal rá.
A döntés megszületett, hogy bár luxus ennyi féle kés, de lesz egy erős Zsolt folderem is. Kérdés csak az volt, hogy egy 9-10 cm hosszú pengéjű nem legálisan hordható kést, vagy egy 8 cm-es teljesen legális pengeméretűt kérjek. Lévén pont az volt a cél, hogy olyan kirándulásokra vihessem, ahová a Vaddisznómat nem lehet, a legális mellett döntöttem. Másik kérdés az volt, hogy az Ideál mellett döntsek, és indítsak egy új megrendelést, ami 8-10 hét alatt készül el, vagy a Lurdyban már a szívemhez nőtt Akhilleuszt kérjem. Bevallom szeretem a szokatlan dolgokat, és az Akhilleusz formavilága ilyen. Most ezt a kést mutatom be.
A kés formavilága egyszerű, emellett egyedi. Becsukva pláne ezt sugallja. Furcsa amit írok, - tekintettel ez egy egykezes folder, G10-es markolatpanelekkel - de olyan népies - hagyományos bicska hangulata van. Ezt az érzést erősíti a pengenyúlványos nyitásmódja is. Van tőle egy kis friction folder utánérzése az embernek. Mi a különbség az Ideál, és az Akhilleusz között? Bár ugyanaz az erős erdei folder jellemző rájuk, az Ideál picit utánozza a megszokott túlélő kések markolatformáját (Fällkniven F1, HS Vaddisznó). Folder esetében ez picit korlátozza a kényelmes fogási lehetőségeket. Az Akhilleusz pedig amellett, hogy rettentően kényelmes, szinte bárhogy fogható. Formára nagyon hasonlít a Fällkniven WM1-re, de a variálható fogásmódokban a Szasza LF8-asát idézi fel bennem. A G-10-es markolatpanelek erősek, bírják a strapát, és Zsolt az Anso mintát picit fejlesztve és egyben egyszerűsítve, kevésbé hangsúlyossá tette, ezáltal a kés érdekes és tetszetős formája jobban érvényesül. Markolaton helyet foglal egy 5 mm-es zsinórfurat, amibe egy fekete parakorddal egy spártai sisakdíszt rögzítettem. Ez a kis kiegészítő több okból előnyös. Elsődlegesen jobban néz ki a kés, ami számomra fontos. Zsebből, tokból elővenni könnyebb, illetve ha - bár ennek a késnek ez nagyon nem felhasználási módja - sújtani szeretnék vele, helyettesíti a hiányzó madárfej markolatvég biztos fogását. Csak el kell tudni viselni ez a fityegőt. Vaddisznónál, Vadkannál, Oryxnál két perc alatt levágtam, mert annyira idegesített. Ez az első kés, aminél egyáltalán nem zavaró. Másik markolatelem a klipp. Oryx óta megkedveltem Zsolt klippjét. Bevallom hozzá kellett szokni, de közben rá kellett jönnöm, hogy nagyon jól használható.
A markolatforma mellett ez a kés még rejt remek apróságokat. A penge szúróhossza, és élhossza nem haladják meg a 8 cm-t, vagyis hazánkban közterületen is legálisan hordható, használható. Az egykezes kések nyitásának sokféle módja lehet. Legelterjedtebb a nyitószemölcs avagy pengetöves, nyitófuratos, flippes. Elterjedt még a körömvájatos is, csak az nem egykezes nyitású. Ennél a pengénél Zsolt pengenyúlványos avagy friction szerű nyitást készített, ahol a pengehátnak van egy nyúlványa, mely a penge csukott állapotában cca. 6 mm-t kiáll a markolat végéből. Ezt a nyúlványt hüvelykujjal megbillentve és végigvezetve kinyílik a penge. Ennek számos előnye, és egy hátránya van. Hátránya, hogy kiáll, tehát hordástól függően zavaró lehet. Szerintem ez csak zsebbe süllyesztve akadhat, de egy ekkora foldert az ember nem zsebben hord, hanem zsebre csíptetve, vagy tokban. Én mindkettő változatot használom, de egyiknél sem akad a pengenyúlvány. Előnye, hogy kényelmesen nyitható, még vastag kesztyűben is. Nagyon karakteres, különleges kinézetet kölcsönöz a késnek. Szerintem egyik legfontosabb előnye, hogy a penge használható hosszát nem csökkenti - ez egy 8 cm-es legál pengénél nagy előny -, és koszgyűjtőként sem funkcionál. Előnyként sorolnám egy HD foldernél még azt is, hogy az első rögzítő csavarnál határozottabban támaszkodik. Itt szeretném gyorsan említeni, hogy Zsolt késeinél nem pl. az USA késeknél is megszokott vékony csavarokat használja, hanem jóval erősebbeket. Ez persze a csavarfej méretén is meglátszik, de én inkább nézem a dominánsabb csavarfejeket, de cserében jóval masszívabb bicskám lehet.
A pengehát 4 cm hosszan rovátkolt, ami teljesen csúszásmentes biztos támaszt ad hüvelykujjunknak. Pengeforma az általam nagyon kedvelt széles drop-point típusú. Teljesen felköszörült - FFG, élszalagos a penge. Ez az, amit ha én rendelem a kést, nem ilyen lenne, hanem lapos full konvex. Sokféle kést, és pengekialakítást-éltípust kipróbálva, számomra egyértelmű melyiket hol szeretem jobban használni. Az FFG + élszalagosat kizárólag konyhai felhasználásnál, és kajáló késeknél szeretem. Erdei, és hétköznapi felhasználásra a lapos full konvex él a leg használhatóbb, illetve erdőbe talán még ennél is jobban szeretem a vékony skandináv éllel rendelkező pengéket. Ha a kést nem mikro élszalaggal készítették - ami egy HD pengénél elég merész dolog lett volna -, akkor lehetőség van a helyzeten picit javítani. Az él, és a másodlagos él találkozásának finom lekerekítésével. Így kapunk egy FFG pengét konvex éllel. Régebben már csináltam ilyen módosítást, de rájöttem, hogy - bár jóval munkaigényesebb, de - sokkal szolidabb, és jobb eredményt érünk el, ha a lekerekítést nem géppel, hanem a megszokott smirglis-egérpados kézi megoldással csináljuk. Én még ezt is finomítottam. Nálam az egérpadot egy keményebb 3 mm-es gumilap helyettesíti, ezáltal a benyomódás mértéke kisebb, íve nagyobb, és a pengének egy sokkal kisebb szakasza kerül kapcsolatba a csiszoló felülettel. Jobban kell figyelni, tovább tart, de precízebb - jobb eredményt kapunk. Hasonló vegyes megoldást Matifu Woodlanderénél tapasztaltam először, és bevallom az alapötlet innen ered. Az a penge holkeres kialakítású volt konvex éllel. Ennek a késnek sokat javított ez a kis módosítás, de azért még nem érte el a full konvex penge használhatóságát. Nyilván, ha bátrabban módosítom, és laposabbra veszem a konvex íveket, akkor jobban közelíteném, de egyben gyengíteném is az élt, amit nem akarok. A képeken látható tesztet ezzel a konvex éllel végeztem.
A penge Böhler M390 porkohászati rozsdamentes acélból készült, keménysége 62 HRC. Eddig nagy kedvencem a svéd Uddeholm ELMAX acélja volt. Azért kedveltem, mert a Spyderco kerámiákkal nagyon borotválós élt lehetett vele egész könnyen csinálni, és emellett komolyan éltartó is volt. Simán kibírt egy kirándulást, nyüstölős késtesztet, és utána szépen borotvált. Emellett kipattogzást egyszer tapasztaltam, amikor egy takart kőbe csaptam a HS Vaddisznóm élét. Ennél meglepően kicsi, de teljesen jogos sérülés keletkezett. Zsolt ezt a kést az osztrák M390-ből készítette. Ennek az acélnak az ára is igen magas, meg a hőkezelése is jóval kacifántosabb, mint az Elmaxnak. Ha rendelem a kést én tuti nem ebből kérem, hanem a megszokott Elmaxból, de ennél örültem, mert legalább lehetőségem nyílt kipróbálni, megtapasztalni az M390-t. Élezni picit tovább tart, mint az Elmaxot, bár gyanítom, hogy a 62 HRC is oka ennek. Egy biztos, még simán jól élezhető, tehát nem a "ZDP-189/65-67HRC: szinte már halandóknak élezhetetlen" kategória. Éltartása remek, bár az Elmax is olyan éltartást nyújt számomra, ami teljesen lefedi igényeimet. Egy biztos, éltartásban tud annyit, mint az általam használt Elmax, de hogy annál jobb -e, illetve mennyivel, azt már nem tudtam megállapítani. Ami elismerésre méltó, az elérhető él minősége. Találkoztam már pár kifejezetten finom, brutális éllel. Azt kell mondjam, ezzel az acéllal ezt már bizton meg lehet célozni. Jobb él sikeredik rá, mint az Elmaxnál, ami azért nagy szó. Pár Késportálos éltársam már megtapasztalta, hogy milyen élt tartok alapnak a csúcsacél késeimnél. A penge homokszórt, olyan mintha bevonatos lenne, csak nehezebben karcolódik, kopik. Két előnye van, könnyebben fotózható, és kevésbé feltűnő, lévén nem csillog. Hátránya, hogy nem szeretem. Egy esetben tetszik az efféle penge, ha az természetes, vagyis szénacél pengéknél a természetes elszíneződés, mint pl. Kocsis Caklimnál. Ha én rendelem ezt a kést, simán csak szálcsiszolt lenne a felülete.
Miután megkaptam Zsolttól az Akhilleuszomat, már azon pörögtem, hogy mikor vihetem az erdőbe kipróbálni. Itthon ilyen erdőhiány-vészhelyzetekre mindig tartok az erkélyen faanyagot. Ezek persze valamelyest szárazak, de ilyenkor nem csak az új kést próbálgatom, hanem mellette ismert beváltat is, vele párhuzamosan. Ez ilyenkor a kontrollcsoport. :-) Jelen esetben a HS Vaddisznó, és a Zsolt Oryxom volt a mérce. Hamar kiderült, hogy az élszalaggal valamit kezdenem kell, ha nem akarok hamar megválni a késtől. Így erdőben tesztelni nem akartam, de gox cikk nélkül eladni sem. Módosítottam hát az élét, és így újra próbálva már eléggé megközelítette a másik két kés hatásfokát. Jöhetett a valós erdei teszt. Jó volt, hogy viszonylag nem olyan rég teszteltem a Benchmade Adamast, így még jól emlékeztem a tapasztalataimra. Próbáltam ágat csapva lemetszeni. Ez egész jól ment. Itt is jól jött a ráfont fityegő. Ezt követően gallyazás, és nyárshegyzés következett. Ez már jobban teljesített, mint ahogy azt az Adamas teszt után vártam. Nagyon jól lehet vele faragni. Ez a markolatforma tényleg nagyon kényelmes, sehol sem éreztem, hogy valami nem annyira kényelmes. Hamar hozzáteszem, kizárólag télen fagypont alatt fanyalodom kesztyűre, tehát ezt csupasz kézzel csináltam. A pengehát ujjtámasz előtti szakasza végig kaparóéllel rendelkezik. Nyilván nem annyira kidolgozott/éles, mint egy tokban hordott fixpengés kés esetén ez lenni szokott, de még használhatóan sarkosan. A markolat, és a keresztzár kialakítása olyan, hogy bármely értelmes fogásmódban használjuk a kaparóélt, nem tudjuk véletlenül oldani az egyébként atom biztosan rögzülő 1,5 mm vastag keresztzárat.
Silky Gomboy 240 -es fűrészemmel vágtam egy ütőfának valót, és kipróbáltam vele az Akhilleuszt. Daraboltam vele fát is, és hasítottam görcsös tölgyfát. Határozottan állíthatom, hogy ebben a feladatban az Adamas jobb volt. Azt viszont kijelenthetem, hogy az Akhilleusz megállta a helyét, megoldotta a feladatot mindennemű probléma nélkül. Ennek tükrében is jó döntésnek tartom, hogy az Adamast lecseréltem erre. Itt most nem az alap törekvésemre gondolok, miszerint célom, hogy az eszközeimet ha van rá lehetőség magyar termékekre cseréljem, hanem a használhatóságra. HD Foldernél számomra nem tartozik az ütőfázás a kés funkciói közé, viszont elvárom, hogyha úgy alakul, biztonsággal kibírja azt is. Az viszont már nem elvárás részemről, hogy ezt egy fixpengés kényelmével, hatékonyságával tegye, mint pl. az Adamas. A HD Foldertől viszont komolyan elvárom, hogy legalább olyan szinten tudjak vele faragni, mint egy fixpengéssel. Ezt viszont az Adamas nem teljesítette.
Teszt végén két hobó kályhát is bedurrantottam. A már nyár óta használt nagy 5" Folding Firebox Campfire Stove-t, és az ősszel érkezett pici EDC-re tervezett 3" Folding Firebox Nano Ultralight Backpacking Stove-t. Ezzel az Akhilleusszal elvileg maximum a kis Nanót kell etetnem, de mint tapasztaltam a nagy etetése is megoldható vele. Összességében ez a kés áll eddig legközelebb az erdei folder elképzelésemhez. Az Akhilleusz formavilága meg a Lurdy találkozás óta mégjobban tetszik. A pengenyúlványos (friction folder szerű) nyitása, meg egyenesen megvett engem. Sajnálom, hogy csak most találkoztam vele sajátként, mert atom jó!
Budapest, 2013.10.30.
Linkek:
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
