Kocsis Ferenc - kis Fejesgörbe, dió markolattal
"Nem dolgozom tökéletesen, a hibáim tesznek emberivé." Kocsis Ferenc
Made in Hungary, Debrecen - Fancsika tanya
(utolsó módosítás: 2014.10.10.)
Műszaki adatok:
- Típus azonosító: Fejesgörbe bicska 108mm
- Penge szúró hossza: 87 mm
- Él hossza: 85 mm
- Penge max. szélessége: 20 mm
- Penge vastagsága: 2,5 mm
- Penge anyaga: Sandvic 12c27 rozsdamentes svédacél 57 HRC, Kocsis Ferenc hőkezelés
- Élezése: lapos konvex, bevezető élszög 7°
- Kés nyitott hossza: 193 mm
- Kés zárt hossza: 108 mm
- Súlya: 83 g
- Penge rögzítése: rugós/nem rögzített (csavartmintás vésettel), könnyített nyitással
- Penge nyitása: körömvájattal, kétkezes
- Liner, azaz hagyományos nevén platina: sárgaréz
- Markolat anyaga: diófa, lapos kialakítású
- Markolathossz: 98 mm, alul a fogáshosszt mérve
- Markolat teljes hossza: 108 mm
- Markolatvastagság: 11 - 14 mm
- Markolatszélesség: 14 - 19 mm
- Bakni: alpakka
- Készült: 2014. év elején, Debrecenben
Korszerűség kontra tradíció.
A tradicionális bicskák közül a nekem legjobban tetsző típus a Fejesgörbe. Jó a fogása, kényelmes a nyitása, és nem utolsósorban igen jól néz ki. Meggyőződésem, hogy aki picit is elmerül a kések világában előbb utóbb fontosnak tartja egy tradi bicska beszerzését. Egyszerűen kell legyen egy ilyen bicska.
A bicskáknál, késeknél is nagyot változott a világ. Új technológiák, csúcsacélok, megmunkálási módszerek jöttek. Bicskák kialakítása, tudása is sokat változott - fejlődött. Elég hamar megszerettük és hozzászoktunk a jó tulajdonságokhoz, gondolok itt például a zsebklippre, egykezes könnyű nyitásra, rendkívül jó éltartásra.
Ennek a fejlődésnek eredményeképpen sokan a tradicionális bicskákat már csak szenvedélyből tartják, de sokan talán pont a retro feeling miatt használják a hétköznapokban. Valahogy úgy, mint a zsebórát, töltőtollat. Van, aki a tradicionális bicskát ötvözné a jelen technika adta lehetőségekkel. Ennek extrém példája a Spyderco Hungarian foldere (cca.: 60eFt), mely pont egy magyar tradicionális Fejesgörbét gondol újra. Nem rossz folder, de nekem nem tetszik.
A magyar palettáról nekem két mester Fejesgörbéje tetszik a legjobban. Első helyen nálam a debreceni Kocsis Feri bicskája áll, másodikon pedig a szentendrei Szankovits Tiboré. Ha tradicionális bicskáról beszélünk, akkor én nem szeretném, ha az zsebklippes lenne, vagy egykezes nyitású. Bevallom ennek ellenére sokáig én is egy köztes megoldásban gondolkodtam. Kocsis Fejesgörbe, valami csúcsacéllal. Nem nagyon értettem, Feri miért nem preferálja ezt az irányt.
Az idei Lurdyban tartott XI. Nemzetközi Késkiállítás és Vásáron ismét beszélgettem erről Ferivel, és immáron teljesen megértettem, és elfogadtam az álláspontját. A tradicionális bicskák készítésének megvan a technológiája. Ez még a hagyományos munkamenet. A fém elemeket prés vágja ki. Megmunkálásuk - lévén nem csúcsacélokról van szó - a hagyományos folyamattal megvalósítható (pl. beütők).
Ezek a Kocsis bicskák árban - pláne ha figyelembe vesszük a kézi munka értékét - igen olcsónak mondhatóak. Feri bicskáinak minősége ráadásul átlagon felüli. Feri elmondta, hogy ha nem a préseléses technológiával készít bicskát, a penge forma kialakításának, körömhely kialakításának, logózásnak, anyagjelölésnek a munkaráfordítása sokszorosa, akár 50 szerese. (Hogy pontosan hányszorosa, az az egy menetben préselt pengék darabszámától függ. Minél nagyobb a széria, annál kisebb a fajlagos időráfordítás.) Ha minden alkatrész reszelve készül, kész bicskára vetítve 3-5-szörös a munkaráfordítás. Ennek árát igazából senki sem lenne hajlandó megfizetni. Kezdem érteni, hogy a nagy múltú svájci Victorinox gyár miért nem fogja soha a megszokott BRD 1.4110 acélt lecserélni valami minőségibb pengére, még a limitált drága modelljeinél sem.
Kocsis Feriről terjengtek olyan híresztelések is, miszerint már nem vállal több bicskát. Ez természetesen csak féligazság. Feri a továbbiakban is készít bicskákat, csak a megrendelős megoldást lecseréli konkrét vásárlós rendszerre. Lurdyban mesélte, hogy a honlapját meg fogja változtatni - ha a web fejlesztő elkészül vele -, és ott láthatók lesznek a megvásárolható bicskák. Ennek hátránya, hogy nem lehet a bicskára toronyórát lánccal kérni (szándékos túlzás), viszont a kiválasztott / megvett bicska postafordultával a vásárlóhoz kerülhet, és nem kell várni az elkészülésére. Szerintem ez teljesen elfogadható kompromisszum, nem beszélve arról, hogy a többi konkurens mester is ezt csinálja. Én nagyon örülök ennek az iránynak, mert így több emberhez juthat el a munkája. A híresztelésekkel kapcsolatban Feri kért mindenkit, hogy csak a leendő honlapján, és a Míves fórumon közzétett információkat tekintsék autentikusnak. (Linkeket lásd alul, a cikk végén.)
Kocsis Feri szignifikánsan vezeti nálam a tradicionális bicskák készítőinek névsorát. Bicskái mind finom, míves kialakításúak. A legaprólékosabban kidolgozottak. Igaz ez a nemrég piacra dobott fixpengés termékcsaládjára is. Feritől van, és volt sok bicskám. Lévén nem vagyok gyűjtő, magamnak csak egyet szerettem volna megtartani. Feleségemnek kettő van, de azok féltve őrzött kincsek. Az itt bemutatott kis Fejes lett az az egy bicska.
Megrendeléskor törekedtem arra, hogy a bicska egy harmonikus egységet alkosson. Nem akartam túldíszíttetni, de szerettem volna finoman láttatni azt az átlag feletti mívességet, ami Feri munkáit jellemzi. Természetesen a típusválasztásom a kis Fejesgörbére esett. Pengéjét rozsdamentesre szerettem volna, szerencsémre még volt Ferinek Sandvik acélja, de ez már kevésbé volt szempont. Hogy miért, arra később még visszatérek. A linereket, vagyis hagyományos nevén a platinát sárgarézből kértem, a baknit, paklit pedig alpakkából. Számomra a legkedvesebb faanyag a hazai diófa. Nem volt kérdés, hogy a legkedvesebb bicskám markolata diófából legyen.
Tudni kell, hogy a nem stabilizált fa idővel megérik, besötétedik. Ez ennél a bicskánál is megtörtént. Gyönyörű lett. Rendszeresen - 2-3 havonta - ápolom lenolaj+citromolajjal, méhviasszal. A markolatba nem kértem betétet, ellenben a legtechnikásabb, és legszebb csavart mintát kértem a rugóra. Ez finom eleganciával jelzi a szemlélőnek, hogy egy esztétikus mesterművet fog a kezében. Nem baj, ha nem az első pillantásra derül ez ki.
A tradicionális bicska használata valójában egy szertartás. Éppen úgy, mint a töltőtoll, zsebóra, pipa használata. Zsebből gondosan elővesszük, figyelemmel kinyitjuk, élvezettel végigpillantunk az élvonalán, ujjal végigsimítunk a pengén, és használjuk. Végül megmossuk, megtöröljük, és zsebre rakjuk. Ugyanígy hozzá tartozik, hogy naponta kis kézi élező kövünkön húzunk párat az élen, hogy minden nap borotva éles bicska lapuljon a baloldali nadrágzsebünkben. Ez éppúgy hozzátartozik, mint pl. egy mechanikus zsebóránál a napi órafelhúzás a megszokott időpontban. Ezért írtam korábban, hogy nem volt igazán szempont a penge anyaga. Ehhez a bicskához természetszerűen hozzá tartozik a napi él-frissítés, ami élvezetes foglalatosság. Én erre a Spyderco 303MF kerámiát használom.
Kis illúzió rombolás sajnos, de ide kívánkozik. Napi használatban nálam Robi EDC foldere szerepel, és nemsokára csatlakozik ehhez egy Zsolt Oryx is. A Fejesgörbém otthon van napi használatban esténként, és hétvégén, no meg ha idehaza nyaralni megyünk. Repülőre már nem merném feladni, annak ellenére, hogy rengeteget repültem, és eddig még semmi sem tűnt el a csomagomból. Akinek nincs tradicionális bicskája, annak egyet sajátként ki kell próbálnia, és ha rám hallgattok, akkor Kocsis Feritől választotok egy modellt. Ha véletlenül nem jönne be, semmi gond, Késportálon percek alatt elkel.
Feri, Isten tartson meg sokáig aktív mesternek, és remélem a nagyfiad is visszatér ehhez a szép mesterséghez.
Budapest, 2014.02.14. FeHoVa
Linkek:
- Kocsis Ferenc népi iparművész honlapja
- Míves Kések Portál
- Míves Kések Fórum
- Késportál
- Késportál fóruma, és piactere (utóbbi csak tagoknak)
- Magyar Késmíves Céh
- SPYDERCO HUNGARIAN FOLDER ~ C173G
- Magyar kézműves bicskákról
- Szankovits Késesház Múzeum - Szentendre
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
