Kocsis Ferenc - Cakli
(utolsó módosítás: 2013.08.30.)
"Nem dolgozom tökéletesen, a hibáim tesznek emberivé." Kocsis Ferenc
Made in Hungary, Debrecen - Fancsika tanya 
Műszaki adatok:
- Készült: 2013. júniusában, Debrecenben
- Típus azonosító: Cakli
- Penge szúró hossza: 83 mm
- Él hossza: 78 mm
- Penge max. szélessége: 20 mm
- Penge vastagsága: 3 mm
- Penge anyaga: kovácsolt Böhler K510 nem rozsdamentes acél 60 HRC Kocsis Feri hőkezeléssel
- Élezése: konvex
- Kés nyitott hossza: 188 mm
- Kés zárt hossza: 106 mm
- Súlya: 121 g
- Penge rögzítése: rugós/nem rögzített (csavartmintás vésettel), könnyített nyitással
- Markolat anyaga: csiszolt agancs, lapos kialakítású
- Markolatvastagság: 11 - 13 mm
- Markolatszélesség: 17 - 23 mm
- Bakni: alpakka
- Liner, azaz hagyományos nevén platina: sárgaréz
Tapasztalataim:
Mit jelent egy tradicionális magyar bicskát birtokolni? Zsebben tudni egy darabot a múltunkból, békebeli időkből. Tudni, hogy ezzel is hozzájárultunk a hagyományőrzéshez, és a népi iparművészet fennmaradásához. Ez persze csak a felszín. Akinek van efféle bicskája, tudja azt is, hogy ez ennél sokkal többet ad. Egyfajta életérzést, amit nem sok minden tud nyújtani. Kiránduláskor egy ilyen tradicionális bicskával szalonnát, kenyeret, hagymát vágni, paprikát karikázni. Nyársat faragni, majd az uzsonna végeztével az árnyat adó fák tövében pihengetve farigcsálni... Persze lehet ezt egy sorozatgyártott import folderrel is, de mekkora a különbség.
A tradicionális bicskák jellemzője az erős rugó. Tény, hogy nehezebb nyitni, csukni, mint egy svájci bicskát, vagy pláne egy egykezes foldert. Ez viszont nem feltétlen negatívum. Ez "apa kése"! Ő nyitja, és nyitva adja oda, ha kell. Tradicionális kések közül elég sok típus létezik. Más a penge formája, más a markolaté... Igazából három késfajtát kedvelek eme sokaság közül. Ezek formára nagyon tetszenek, és a kemény rugó ellenére egy hozzám hasonló szellemi tevékenységet űző ember sem vall velük szégyent. A Fejesgörbe, és a Cakli nagy előnye, hogy a körömvájat mellett jócskán szabadon van csukott állapotban is a penge, így akár három ujjal is meg tudjuk ragadni. A szalonnázó késnek pedig akkora az erőkarja, hogy a kemény rugó ellenére sem túlzottan nehéz a nyitása.
Kocsis Ferenc debreceni mester munkáját már ismerem, és családommal együtt csodálattal adózunk munkáinak. Szerencsés család vagyunk, mivel több Kocsis bicska is használatban van nálunk. Egytől egyig olyan szintű gondossággal, igényességgel készültek, hogy az ember nem hiszi el, hogy az érte fizetett alacsony ár a belé fektetett munka töredékét is fedezné. Ha van Kocsis bicskád, akkor egy kicsit Feri is a családodba költözik, mivel lelke egy része biztos benne foglaltatik. Feri egy elkötelezett művész, és egyben egy valódi mesterember. Magyar Késmíves Céh oszlopos tagja. Ez számomra fordítottan bír jelentéssel. A "népi iparművész" titulus rangját ugyanis nem a megnevezés maga, hanem Feri munkája adta a címnek.
Egyedi készítésű bicskáról lévén szó, a kés számos paramétere választható. A közepes méretű Fejesgörbém után a szerintem legkarakteresebb, férfiasabb formájú bicskát, a kis Caklit szemeltem ki magamnak. Választható például a bakni-pakli anyaga, számossága, anyaga, ami sárgaréz, illetve alpakka. Én egy szolid bicskát szerettem volna, amit ha közelebbről megnéz az ember, derül csak ki a részletgazdagsága, mívessége. Alpakkát kértem, és a kicsi méret miatt nem kértem, hogy középen is legyen osztás. Az alpakka érdekesen picit besárgul, és mattul idővel, ami nagyon jól áll egy bicskának. A markolatpanelt csiszolt agancsból kértem. Igen masszív természetes anyag, és kétségtelenül hazai. A sárgás-fehéres színárnyalat meg harmonizál az alpakkával. Természetesen más díszítést nem kértem a markolatpanelre, bár gondolkodtam egy nap motívumban... A nyél kialakítás kicsit eltér a szokásos két baknis megoldástól, ugyanis Feri kérésemre az agancsot a baknik vonalába csiszolta. Általában ennél magasabbra és szögletesebbre hagyja a nyélpanelt. Így laposan azonban sokkal elegánsabb, finomabb a bicska.
Említettem a rejtett, szolid díszt. Ezt a rugó díszítésre korlátoztam. Szerintem a legnehezebb, egyben a legszebb, a csavartmintás
véset, melyet tetéztem azzal, hogy kértem Ferit, személyesítse meg a bicskámat, így a rugóba a "PONGGI" felirat is szolidan, de rákerült.
A penge mellett futó platina, amit még idegen szóval linernek ismerünk, az sárgarézből készült. Ez szépen kiemeli, odavonzza a szemet a rugó díszítésre.
A korábban rendelt Fejesgörbém pengéjének acélja a japán ATS-34, ami tapasztalataim alapján egy nagyon jó minőségű acél.
Sajnos Feri ezt már nem tudja beszerezni, így sokáig hezitáltam a rendeléssel. Időközben megtapasztaltam mennyivel másabb egy kovácsolt
acél penge, így végül meggyőzött Feri, és az osztrák Böhler cég K510-es nem rozsdamentes acéljából kovácsoltattam vele pengét.
Az élnél pedig a már megszokott, és nagyon bevált lapos konvexet kértem, aminek igen jó a metszőképessége, és emellett még jól irányítható is.
Penge élvonala szinte végig ívelt, köszönhetően a penge tövénél kialakított enyhén rekurzív szakasznak, ami még jobban növeli a
míves jelleget, és a tradicionális hatást.
Az ember tudja mire számíthat Kocsis Feritől rendelt kés kapcsán, de ennek ellenére minden esetben katartikus élmény kézbe venni a kész bicskát. Amikor megkaptam a Caklimat, nagyon elégedett voltam. Eddig a megrendelt kés még csak a fejemben volt meg. Jelen esetben a valóság bizony túlszárnyalta a képzeletet. Láttam már Feritől régebbi használatban lévő szénacél pengéjű bicskát, és bevallom ez a patinásodó, állandóan változó penge jobban tetszett, mint pl. a sok rétegű damaszk penge. Tudom butaság, de számomra a damaszk penge, és a tradicionális bicska nem oldalhelyesek együtt. Amikor megkaptam a vadi új bicskámat, picit meglepődtem, mert polírozott, fémesen-ezüstösen csillogó pengéje volt. Nem hittem el, hogy ebből olyan igazi szénacél penge válik, mint amilyent korábban láttam. Kést megmostam, és nekiláttam kipróbálni a konyhába. Sok minden között persze volt paradicsom, hagyma is. ...már elhittem a változás lehetőségét, viszont rettentően furcsán nézett ki a penge, mivel voltak részek - pengehát, pengető - ahol maradt a csillogó felület. Feri adta információ alapján betettem egy pohár meleg citromleves vízbe a pengét. Pár óra elteltével teljesen besötétedett a penge. Gyönyörű lett, és a "vitaminfürdő" ellenére sem lett homogén a penge. Hamar hozzá teszem, hogy miután kialakult rajta ez a sötét felület, a késnek nincs íze, szaga, sőt nyoma sem az ételen, még hagyma vágásakor sem.
Sokan acél fétisisztának tartanak, mivel a sok kipróbált acél között megtapasztaltam a különbségeket, és kimagaslóan a svéd Uddeholm ELMAX pengéje nyerte el a tetszésemet, azt követően a CPM S30V, S35VN. Vannak még kedvencek a közép kategóriában is, de eszembe nem jutott volna, hogy pl. Sleipnernél lejjebb menjek. Lejjebb alatt az éltartást, és az él minőségét együtt értem. Feri végül meggyőzött. Nagyon izgatott, hogy mit tud ez az acél, és vajon meg fogom -e szeretni. Kedvenc és bevált Spyderco kerámia élezőn picit meghúztam az élt. A porkohászati pengék után ez csak amolyan bemelegítő mozdulatnak tűnt, és meglepődve tapasztaltam, hogy olyan élminőséget kaptam, mint talán még soha az életben. Persze, - gondoltam - Feri megélezte, én csak fentem rajta picit. Ez igaz is volt. Ezután nekiláttam használni a késemet. Botot hegyeztem vele, gyönyörűen vitte. Megmostam, kaját készítettem elő vele, működött. Megint fát, már nem vitte olyan jól. Na, mondom sajnos csak ennyit bírt az acél.
Megmostam, és nekiláttam élezni. Pár mozdulat, és - nem hittem el - ismét megkaptam azt a frenetikus élt, pláne miután ráfinomítottam az
F-es kerámiával, és Raga bőrrel, még jobban beleszerettem. Jelentem, megértettem miről akart engem Kocsis Feri már régóta meggyőzni.
Megpróbálom ezt nem késes szavakkal/hasonlattal leírni.
Legelső eszköz amit hord az ember, az rendszerint egy karóra. A mai rohanó, és kényelmes világunkban ez rendszerint kvarcóra. Nem kell vele
foglalkozni, mert mindig jár, mindig pontos, csak fel kell csatolni a csuklónkra. Vannak azonban a mechanikus órák. Nagyszüleimnek, és
gyerekkoromban nekem is ilyenem volt. Reggelente fel kellett húzni, néha a pontos időhöz igazítani. Ketyegett, szinte élt. Akinek volt ilyen órája,
tudja mennyire feeling egy ilyet használni. Picit mintha egy más korba kerülnénk. Egy nyugisabb, emberközelibb, élhetőbb korba.
Nekem ez a kovácsolt penge ezt idézi. Előveszi apa a bicskáját, kinyitja, időnként fen rajta párat, és mindig éles. Ez bizony nem az a kategória
mint egy Elmax penge, amit sokáig használsz, míg élezned kell, hanem itt a késhasználathoz nem csak a tisztítása tartozik, hanem a folyamatos
élkarbantartás is. A profi acélokkal szemben, itt az élezés rövid, könnyű, és garantált a sikerélmény.
Célszerű magunkkal vinni egy pici fenő, vagy élező alkalmatosságot. A nagy kedvencem erre a célra a Spyderco 303MF, de késes boltokban
- pl. Extrametál - kapható más pici olcsóbb élezőkő is. A Spyderco előnye, hogy szárazon használatos, és örökéletű.
Volt olyan is, mikor Dunaparton éppen nem volt a zsebemben élező, és pici lányom kérte, hogy kiskakast faragjak neki egy villás ágból.
Egy marokba illő lapos folyami kavicson hamar megéleztem a pengét. Ezt egy csúcsacéllal már nemigen sikerült volna.
Immáron vallom, hogy a tradicionális bicskákhoz az efféle szénacél penge illik igazán, és a porkohászati csúcsacélok semmiképp. Ezzel válik tökéletessé a bicska. Ilyen bicskát vélhetően zömmel olyanok hordanak/birtokolnak, akinek jelent valamit a tradíció. Ezzel a bicskával foglalkozni kell, ez nem csak egy eszköz valahol a csavarhúzó és a fésű között. Nem nyílik olyan könnyen, mint egy egykezes modern folder, és biza ha nem figyelünk, könnyebben megcsíphet becsukáskor. Tengerparton a sós környezetet például nagyon nem kedvelte. Kedvező ára miatt azonban jómagam is gond nélkül két bicskát használok felváltva. Zsolt Oryxát, és Feri Cakliját. Mindenkinek változik a hangulata. Van, hogy a Cakli van nálam, de időnként az Oryx kerül a bal zsebembe. Egy dolog biztos, hogy normál esetben mindig van nálam egy bicska.
Összességében bár nagyon szeretem az ATS-34 pengés Fejesgörbémet, az ATS penge jelentősége számomra csökkent. A Cakli a kovácsolt acél pengéjével, a mívességével valami olyan harmóniát áraszt, hogy ez lett az igazi tradicionális bicskám. Amellett még, hogy atom jól néz ki, egy nagyon használható, jó fogású bicska. Amikor kézbe veszem olyan érzésem van, mintha nagyapám, vagy ükapám bicskája lenne, ami leginkább az igencsak domináns, és karakteres formájú nem rozsdamentes pengének köszönhető. Olyan érzés, mintha egy kincsre lelnénk a padláson egy üresnek hitt bőrönd mélyén. Eszembe jut róla a Holt költők társasága című film, amikor Robin Williams a diákokkal hallgatja, hogy a régi tablóképek diákjai mit üzennek suttogva a múltból. Ha már a diákokról van szó, elképzeltem, hogy mondjuk érettségire/diplomaosztóra mit adjak a gyerekeimnek, aminek eszmei értéke is van, és kapcsolódik Magyarországhoz. A mai világban ki tudja hol fognak élni, hol lesz a családjuk. Azt hiszem egy-egy Kocsis bicska mindenképpen szerepelni fog az ajándékban.
A bicska használhatóságát a végére hagytam. Talán mert önmaga a bicska, és az acél érdekesebb volt számomra. Ez egy általános feladatra való kés. Elsődlegesen étel előkészítésére, étkezésre, de jó a hétköznapi feladatokra is. Erdőbe, kiránduláskor lehet vele még nyársat hegyezni, ágat vágni, vagy csak nyugiban farigcsálni. Tűzifa aprítására természetesen nem való. Nagyon jó, és kényelmes a fogása, remekül lehet vele farigcsálni, ami egyik kedvenc szórakozásom természetben.
A cikkeket követően sokan szoktátok E-mailban megkérdezni a kés árát, a mester elérhetőségét. Ezt a kört megspórolom magunknak, ugyanis Feri korrekt módon publikálja az árait, és elérhetőségeit a honlapján: Kocsis Ferenc honlapja.
Budapest, 2013.07.03.
Linkek:
- Kocsis Ferenc népi iparművész honlapja
- Míves Kések Portál
- Míves Kések Fórum
- Magyar Késmíves Céh
- Magyar kézműves bicskákról
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
