Hegyespenge - Farkasfog (K353)
(utolsó módosítás: 2012.07.14.)
Igazi erdőjáró keménylegény. Made in Hungary (Somogy megye - Barcs) 
Műszaki adatok:
- Típus azonosító: Farkasfog
- Sorszáma: 77.
- Penge hossza: 124 mm
- Él hossza: 129 mm
- Penge max. szélessége: 37 mm
- Penge vastagsága: 6,4 mm
- Penge anyaga: Böhler K353 osztrák szerszámacél, bajai hőkezeléssel, rozsdamaróval foszfátozott felülettel.
- Élezése, köszörülése: konvex, pengeháton kaparóéllel
- Kés hossza: 249 mm
- Súlya: 313 g tok nélkül, tokkal 461 g
- Markolat anyaga: fekete G-10, (2 db lyukas corby csavarral, 4 mm -es zsinórfurattal, törővéggel)
- Markolathossz: 104 mm
- Markolatvastagság: 22 mm
- Markolatszélesség: 26 - 34 mm
- Tok: jobbos bőrburkolatos kydex tok bőr élvédővel, és övfüllel, made by HS
Tapasztalataim:
Kiindulási alap a számomra etalon Vaddisznó volt, még az eredeti 5,4 mm-es pengevastagsággal, amit nagyon szerettem. Azóta kipróbáltam komolyabban a 13, 16 cm-es pengehosszokat a Fällkniven S1, A1 révén. Ezek közül az A1 sokkal jobban tetszett, de ezt a méretet derékra csatolva már nem vinném erdőbe, csak hátizsákban. Szerettem volna ismét HS késsel erdő járni, így szóba került a 13-as méretben a Farkasfog, és a Vadkan, illetve 16-os méretben a Medve, és a Vadkan XL. Ezek közül arra gondoltam, a HS kések esetén a 13-as pengeméret lesz a telitalálat. S1 esetén túl vékonyka volt a penge + markolat, bár tetszett a kés. A1 nél már megfelelő volt, és a 16 cm-es penge miatt egyáltalán nem volt gond a sérülékenyebb gumiszerű markolat. (Az FK puha markolat sérülékenysége természetesen csak az én véleményem, fenntartásom.) Szóval arra gondoltam, hogy egy markáns 13-as HS kés elegendő lesz számomra, és azt még övön hordva is el tudom képzelni.
Hezitáltam a Farkasfog, és a Vadkan között. A HS-Vaddisznó iránt érzett kötődésem miatt a Vadkan tűnt a jó választásnak, de az élet úgy hozta, hogy egy kedves éltársam egy Farkasfogat kínált fel nekem eladásra. Nosza, ezt ki kellett próbálnom. A HS-Farkasfog egy köztes méretű kés, ahol a mester számított annak finomabb, és durvább felhasználására is, persze ez utóbbi nem szögvágást, és csontaprítást jelent. Ez a példány pengevastagsága a pengehátnál 6,4 mm. Az acél maga az osztrák Böhler cég K353-as szerszámacélja, Bajai hőkezeléssel. A markolat pedig az igen erős G-10 pattintott felületkialakítással.
Hegyespenge alaposan tesztelte ezt a K353-as acélt (ami a Sleipnerhez hasonlóan egy erősebben ötvözött acél), és pár sorban írt róla a fórumon, ezt röviden összefoglalva beidézem ide... ""
Nagyon jó a Sleipner, de pont azon a határon egyensúlyoz, hogy nagyobb késekhez csak alacsony hőmérsékletű megeresztéssel (és inkább 8 mm-es pengevastagsággal) merem csak vállalni, ami azt jelenti, hogy ilyenkor éltartásban nem tudjuk kihozni belőle a maximumot, hogy a szívóssága elfogadható maradjon. Ha magas hőmérsékleten eresztjük meg, akkor viszont egy kicsit rideggé válik, bár az éltartása kétségtelenül látványosan jobb lesz. A K353 előnye, hogy magas hőmérsékleten megeresztve is megmarad a számunkra már kielégítő szívósság és duktilitás, miközben az éltartása egyértelműen ráver az alacsony hőmérsékleten megeresztett Sleipnerre. A magas hőmérsékleten megeresztett Sleipnerhez viszonyítva a K353 élezhetősége-fenhetősége lett valamivel jobb. Tehát a lényeg, hogy mindkét anyag kiváló, de a K353 egy kicsivel jobb kompromisszum összességében.
A K353 megfelelő hőkezeléssel az N690 valamennyi tulajdonságát felülmúlja, a korrózióállóságot és a könnyű utánélezhetőséget leszámítva. A K353 nem rozsdamentes, az élezhetősége pedig hasonló munkaigényű, mint az N690-é, esetleg egy kicsit nehezebb. Persze az edzéssel lehet játszani, de ideális hőkezeléseket feltételezve a K353 szívósabb is, és éltartóbb is (nem is kicsit) az N690-nél.
A Böhler K353 Hegyespenge tesztje alapján tehát éltartóbb, és szívósabb a Sleipnernél, és az N690-nél. Ettől függetlenül HS-től nekem a kedvencem marad az ELMAX, és a Sleipner.
A Farkasfogat kézbe véve ami elsőre megfogott, az a kényelmes fogása. Egyszerűen nagyon beleillik az ember kezébe. A picit előre billentett penge kimondottan kényelmesebb, határozottabb vágást eredményez. A markolat pattintott felülete tökéletesen jól csúszás mentesít. Itthon fát eresztettem be lenolajjal, ami a kezemre is ment, majd használtam a Farkasfogat. Azt kell mondjam, jól ki lett találva ez a felület. A pengeháton a hüvelykujjtámasz kialakítása pusztán lekerekítéssel történt, így a penge nem lett picit sem gyengítve rovátkolással. Ez az első 3 cm-en található, onnantól brutális kaparó él megy egész a hegyig. A kés amellett, hogy nem tűnik sem túl nagynak, sem nehéznek, állatias erőt sugároz. Találó a neve. A penge rozsdamaróval foszfátozva lett, ami adott egy érdekes szürkés felületet. Hasonlít arra, mikor egy szénacél penge szépen egyenletesen beérik.
A késhez Hegyespenge készített különleges tokot, mely részben egyesíti a kydex praktikus használatát, és a bőrtokok szépségét. Eredetileg nagy kedvencem a csupasz HS bőr élvédős kydex tokja, ami annyiban más a hagyományos kydex tokokhoz képest, hogy kapott egy bőr élvédőt, illetve a rögzítése az első corby szerű markolatcsavar mélyedésénél történik. Ez a mostani tok még kapott kívülről egy teljes bőr borítást. Nagyon elegáns, és komoly hatása van. Hátránya viszont, hogy mosása kényesebb, súlya picit nagyobb, és szélesebb is. Használat szempontjából viszont ugyanolyan prémium kategória. Nagyon könnyen lehet a kést egy kézzel kivenni és visszatenni, emellett a kést biztosan rögzíti. Bevallom nem tudnám megmondani, hogy HS melyik tokváltozata tetszik jobban. Talán ez!
A Farkasfogat kivittem a Pilisbe, és röpke négy órát csak vele foglalkoztam. Nem vagyok profi késtesztelő, és érteni sem nagyon értek hozzá. Kizárólag erdőjáró felhasználóként próbálom ki magamnak, hogy mennyire válik be számomra az adott eszköz. Ez alkalommal is a bot, nyárskészítés, és a tűzre való előállítása volt fókuszban. A kés borotva éllel kezdte a munkát. Első feladata friss ág lemetszése csapással volt. Maga a kés jó fogású, és kialakítású, hozta is az elvárást. Nagyjából a korábban A1-nél tapasztalt munkát végezte. Ugyanez görcsös, vastagabb ágnál ütőfával szintén élmény volt.
Következő feladatok már korábban kivágott belül száraz, kívül a korábbi viharokban megázott igen kemény és görcsös tölgyfaágakon zajlott. Megpróbáltam kézzel csapkodva kivágni. Kellemes tempóban haladtam vele. Hozzá kell azonban tennem, hogy ezt csak a teszt végett próbáltam a késsel, mivel erre sokkal alkalmasabb a hátizsákom állandó tartozéka, a Fiskars X5 kisbalta. Ezt ki is próbáltam, és hát röhögve végzett a tölgyfaággal. A Bahco Laplander kisfűrésszel még vágtam pár 30-40cm-es darabot, amit ütőfa felhasználásával a Farkasfoggal aprítottam fel. Volt egy igen görcsös fa, amivel megküzdöttem, de ez a kés gond nélkül állta a sarat. X5-el nem boldogultam. Utána már kevésbé görcsös rönköknél nem volt kihívás. A foszfátozott felület látszólag alaposan meggyötrődött, de később lemosva semmi kopást nem tapasztaltam rajta.
Miután így alaposan végiggyötörtem a kés élét, jött a finomabb feladat, a keményfából forgácsot szeletelni a tűzgyújtáshoz. A kés már sehol sem borotvált, de a feladatot ellátta. Élesztéknek a már jól bevált tampont használtam. Árnyaltan fogalmazok, ha azt írom szikraeső egy topa mozdulatra is. A tampon azonnal belobbant, a rátett forgács szépen begyulladt.
Ez a kés is igazi Hegyespenge klasszis, de számomra nincs benne az a plusz, ami anno a Vaddisznónál megvolt, és a kis Görényemnél részben megvan. Megválok tőle. Szerintem a befutó egy Vadkan lesz valamikor... Ezen a 77.-es sorszámú késen van egy plusz felirat "Hooch". Ez vagy a Harry Potterből ismert madame Hooch tanárnőre utal, vagy éltársam nick neve. Erről jut eszembe egy szállóige, "sohase mondd, hogy soha."
Budapest, 2012.07.14.
Linkek:
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
