Hegyespenge - Nyest 07. (Rigor)
(utolsó módosítás: 2012.10.16.)
Made in Hungary (Somogy megye - Barcs)
Műszaki adatok:
- Sorozatszáma: 07.
- Penge hossza: 96 mm (szúróhossz)
- Él hossza: 98 mm
- Penge max. szélessége: 23 mm
- Penge vastagsága: 5 mm
- Penge anyaga: Rigor nem rozsdamentes acél
- Élezése: konvex
- Kés hossza: 205 mm
- Súlya: 178 g tok nélkül
- Markolat anyaga: agancs, (6 mm -es zsinórfurattal)
- Markolathossz: 100 mm
- Markolatvastagság: 21 mm
- Markolatszélesség: 24 - 30 mm
- Készült: 2012. augusztusában
Tapasztalataim:
Sanyi kipróbálásra ideadott az augusztusi késtalin egy Nyestet. Ez egy hosszú levelezés következménye volt, aminek a lényege a különböző feladatokra szánt kések legmegfelelőbb acélkiválasztása volt. Lényeg, hogy hazavittem a Nyestet, és nekiláttam megtapasztalni azt. Ez az otthoni használattól egészen a Pilisben eltöltött többszöri többórás ismerkedés, próbálgatásig terjedt. Sajnos legutolsó Pilisi teszt alkalmával az autómmal történt vandál incidens miatt a tesztet követő cikkírás elmaradt, illetve alaposan elhalasztódott... Nemrég a Haidu prototípusok tesztelése nyomán vettem újra kezembe fixet, és onnan új lendületet kapott a történet.
A Hegyes Sanyi Nyest kését kézbe véve igen sok jó gondolat ébredt bennem. Egyrészt korábban volt már birtokomban egy HS Görény (kis EDC kés) Elmax pengével. A Nyest a Görény közepes méretű változata. Ennek a szériának három létező változata van. Markolata mindkettőnek teljesen azonos, leszámítva a nagyobb 6 mm-es zsinórfuratot, ami ennek a típusnak előnyére válik. A penge, és ezáltal az egész kés 2 cm-el hosszabb a Nyest esetén, a penge szélessége meg picit keskenyebb lett. Ez kinézetre, használhatóságra sokat javított a késen. A penge vastagsága maradt 5 mm. Bevallom, a Görénynél sok volt az 5,2 mm. Bőven elég lett volna 3,5-4,0 mm. Ennél a nagyobb pengénél a vastagság már a használható tartományban van, bár annak erősen a felső határán. Ez akkor előnyös, ha az ember nem visz magával az erdőbe kisbaltát, hanem a hasogatós feladatokat is késsel szeretné megoldani.
A kést próbálva persze nem csak az acél, hanem maga ez a késforma is érdekes volt számomra. Gyakorlatilag ami a Görényből nekem hiányzott, nem annyira tetszett, az a Nyestnél pótolva, tökéletesítve lett. Bevallom, ha nem lennék minden porcikámban HS Vaddisznó kés függő, hozzáláncolnám magamat ehhez a példányhoz. A Görény markolata is tökéletes volt. Ennél a Nyest markolatnál - annak ellenére, hogy méretre és formára teljesen azonos a Görényével - sikerült tovább jobbítani. Sanyi talált egy ívében, méretében tökéletesen hozzá illő agancsot, és a tőle már megszokott tökéletes minőséggel illesztette is azt hozzá. Kimondottan szép lett, jól fogható, nem csúszik, és nagyon illik a késhez. Sokszor jut eszembe, hogy ha Sanyi az USA-ban élne, komoly konkurenciája lenne Chris Reeve-nek.
Markolat után a nézzük a pengét. Mérete, hossza, formája egy igen sokoldalú, ügyesen használható eszközt eredményez. A penge lapos konvex élkialakítású, ami erős, de jó metszőképességű. A hegy kellően erős, de emellett 45°-os igen használható hegyű. Fúrni, vájni jól lehet vele, és nem kell attól tartani, hogy letörik a hegye. A hüvelykujjnak készült egy 23 mm hosszban finoman lekerekített szakasz, majd onnantól a hegyig markáns kaparóél található. Szikravetőzéshez, háncs leszedéshez... tökéletes. A szikravetőzés élményét külön kiemelem.
Tesztem gyakorlatilag abból állt, hogy egy túrázás során előforduló feladatsort végeztem el különböző késeken. Nem volt célom a szubjektív véleményemet kiszűrni, tehát ez nem egy objektív teszt, hanem egy általam végzett összehasonlító próbálgatás. Azt kell mondjam, a teszt során elég erős mezőnyben volt megmérettetve a Nyest. Kíváncsi voltam, hogy a fafaragási metszőképességében számomra etalon Mora késem (skandináv él, 2 mm pengevastagság) mellett hogy szuperál. Emellett persze szerepelt még egy hasonló paraméterekkel rendelkező, nemzetközi porondon is elismert Fällkniven S1 kés is. A Morát persze nem tudta megelőzni a faragásban, de nem sokkal volt mögötte. Utána Ronin Faragója jött, majd az S1... Ebben a sorrendben persze benne volt a kés teljes összhangja, beleértve a faragás közbeni fogását, irányíthatóságát is.
A késsel fúrtam, feszegettem száraz fát (tölgyfa). Ütőfával éket vágtam egy száraz, de nem korhadt faágba, és szintén ütőfával hasogattam fel korábban Bahco Laplanderrel feldarabolt tuskót. A hasogatás ezzel a késsel ment a legjobban. Ráadásul nem kellett féltenem a markolathátat sem. A kés sérülésmentesen szépen végezte a feladatát, annak ellenére, hogy őszintén kérhette volna, hogy ez már nem az én hatásköröm, helyettem vedd inkább elő balta kollégámat. Ezek után szoktam megnézni, vajon borotvál-e még valamelyik késem. A VG-10 reszelősen még vitte a karomon a szőrt. A Sleipner, meg ez a Rigor már csak erős jóindulattal tette azt. Ezt követően élezni viszont a Rigort marha könnyű volt a DC4-essel.
Ha már az éltartás, élezhetőség, strapabíróság témához értünk az acél kapcsán, el kell mondjam, nekem ez mindig izgatta a fantáziámat. Sok acél létezik, és a vevőnek - felhasználónak kell eldöntenie mit választ. Itt rengeteg szempont létezik, és egy kemény ismerethiány. Persze megnézhetjük a neten pl. a svéd Uddeholm, vagy az osztrák Böhler cég acéljainak adatait, de ezek legtöbbünknek annyit ad, mint ha egy gyógyszer összetételét olvasnánk. Sokat számít, ha egy mester, mint pl. Hegyes Sanyi maga kiteszteli, hogy melyik késhez milyen beszerezhető acél jó, és tapasztalatból tud ajánlani.
Nekem vannak favorit acéljaim. EDC szerepkörbe tartozó késeknél kedvelem, ha minél éltartóbb acélból vannak, ezért preferálom pl. az amerikai CPM-S30V, illetve a svéd ELMAX acélokat. Itt nem szempont a könnyű élezhetőség, és a strapabíróság. Nagy fixeknél viszont egyaránt fontos az éltartás, és a rugalmasság, és a viszonylag könnyű élezhetőség. Pont ezért szeretem a svéd Sleipnert, bár ezt bizonyos szempontból kompromisszum számomra. Erdei fixnél egyáltalán nem zavar, ha valamelyest nem rozsdamentes, mint ahogy pl. a Sleipner sem az. Nemrég vált nagy kedvencemmé pl. Szasza kovácsolt GO3-asa, és íme egy újabb nekem tetsző acél, a már rég alkalmazott Rigor. Ez szerintem azért nem terjedt el, mert nem annyira divatos, bár beszerezhető, és nem is drága.
Az O1-el nekem már volt közeli tapasztalatom, az skandináv élkialakítású késnél kegyetlenül jó volt. A Rigor hasonlóan könnyen élezhető, mint az O1, és brutális élt lehet rá húzni töredék idő alatt. Kevésbé érzékeny korrózióra, mint az O1. Ez saját tapasztalatom. Direkt kipróbáltam, és cirka fél napra markolatig vízbe állítottam az előzőleg alkohollal alaposan zsírtalanított pengét, majd törlés nélkül kivettem megszáradni. A penge két oldalán pontosan 6 db pontszerű szürke folt keletkezett rajta, átlagban 4 mm átmérővel. Ronggyal áttörölve ennek 80%-a lejött, dörzsi szivaccsal szinte teljesen. Jött a keményebb teszt. Forró vízbe egy nagy marék sót oldottam fel, majd ebbe állítottam a pengét. A 3. óra végén a penge hegye kezdett feketedni, gondolom a só oldatlan része ott koncentrálódott. Ekkor kivettem, és megtöröltem. Hasonlóan az előzőhöz, a nagy része lejött ronggyal, és dörzsi szivaccsal. Apró pontszerű elszíneződések maradtak néhány helyen, de ezt a egérpad + 800-as papír pár húzással megoldotta. (Alul a képek között erről több kép is készült.)
Hobbiból tesztelgetek élező köveket (prototípusokat) különböző acélokon. Természetesen ezt a Rigort is bevettem a tesztkörbe. Minden esetben ennél az acélnál alakult ki először a borotva él, és minden esetben jóval hamarább, mint a többinél. Ha emellett azt is veszem, hogy a korábbi erdei tesztnél az éltartása nagyjából azonos volt a Sleipnerével, akkor ez igen jól hangzik. Nem beszélve arról, hogy volt olyan kő, amelynél egyedül ezt az acélt bírtam élesre húzni, bár ebbe biztos beleszólt a türelmi korlátom is. Sanyi persze alaposan tesztelte ezt az acélt, és korábban említett levelezésünkben írt róla pár mondatot (remélem Sanyi nem veszi rossz néven, hogy ezt kiollózva, beidézem):
Az O1 és a Rigor élminősége és élezhetősége között érzésre több hasonlóság van, mintha ezeket a Sleipnerrel hasonlítjuk össze, bárhogyan is hőkezelték. Azt mondanám leginkább, hogy amit szeretek az O1-ben, amiatt szeretem a Rigort is, de ez utóbbi azért mégsem annyira érzékeny a korrózióra, mint az O1, és érdekes módon egyértelműen szívósabb is. A az O1 az Uddeholmtól erőlködés nélkül törhető volt ugyanazon a keménységen, ahol a Rigor egyben maradt. Nyilván nem azt szeretném sugallani, hogy a Rigor törhetetlen. Volt sikeres törésem is, de ott a pengében már volt hirtelen méretváltozás (könnyítés a markolatban), és ott elpattant. Látványosan finom, szinte porcelán-szerűen sima törete volt.
Ha egyszer a jövőben mégis úgy gondolnám, hogy a 10 cm-es pengehossznál nagyobb késre van szükségem, a választásom biztos egy Hegyespenge Vadkan lesz Rigorból...
Budapest, 2012.10.16.
Linkek:
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
