HS - Vadkan XL C./V. (#12)
(utolsó módosítás: 2013.05.09.)
...avagy a kell egy nagyvas. Made in Hungary (Somogy megye - Barcs) 
Műszaki adatok:
- Sorszám: #12
- Penge szúró hossza: 151 mm
- Él hossza: 159 mm
- Penge max. szélessége: 33 mm
- Penge vastagsága: 5,2 mm
- Penge anyaga: C./V. nem rozsdamentes acél 58-59 HRC, speciális bajai hőkezelés
- Élezése: konvex
- Kés teljes hossza: 275 mm
- Súlya: 284 g tok nélkül, tokkal 428 g
- Markolat anyaga: fekete G-10, (4 mm -es zsinórfurattal, réz corby csavarokkal)
- Markolathossz: 105 mm
- Markolatvastagság: 18 - 20 mm
- Markolatszélesség: 28 - 30 mm
- Tok: bőr élvédős kydex, átszerelhető övbújtatóval, 9,5 mm-es szikravető tartóval
- Készült: 2013. áprilisán
Tapasztalataim:
Anno a Fällkniven A1 késemnél nehéz helyzetben voltam. Nagyon tetszett az egyszerű formavilága, fegyverszerű megjelenése, minőségi penge acélja, konvex éle, kényelmes fogása. Nem tetszett benne a vaskos pengekialakítása, sérülékeny markolatmegoldása, ami ha tönkremegy, kulturált formában nem javítható. 2012. telén rájöttem, hogy a nagy kés nem csak másodlagos fixpengésnek hordható, hanem hidegben elsődlegesnek szerencsés választás. Ennek kapcsán próbáltam ki Kilden Bábeljét is, ami egy remek nagypengés fix. Ennek ellenére immáron Hegyespenge Vadkan XL-je tölti be nálam a nagykés szerepet. Semmi lényegi problémám nem volt a Bábellel, néha hiányzik is, ennek ellenére ragaszkodom a Vadkanomhoz.
Nemrég úgy érzem kikristályosodott számomra, hogy melyik késstílus tetszik igazán. Mostantól konkrétan meg tudom fogalmazni milyen formavilág az, ami számomra bejövős. Ez nem kis dolog. Korábban már sikerült pontosítani milyen feladatokra szeretnék késeket, mely feladatokra viszont inkább fűrészt, baltát. Sikerült azt is meghatároznom, hogy számomra mely tulajdonságok, paraméterek fontosak, és azon belül mit tartok megfelelőnek. Ez a határozatlanság tükröződik a rengeteg késben, amit ennek okán szükségszerűen eddig végigpróbáltam. Úgy vélem komoly tapasztalatszerzés volt. Jelenleg már konkrétan meg tudom mondani, hogy melyik kést miért nem javaslom, vagy miért igen. Valójában egy nagyon egyszerű, svéd tervezésű japán bicska döbbentett rá arra, hogy nekem az egyszerű vonalvezetésű finom formavilágú kések tetszenek.
Pont ez volt az oka, hogy Hegyespengétől a Vaddisznó lett az a kés, ami úgymond mindent visz. Ez volt az a dolog, ami miatt a széles pengés robosztus Farkasfog, vagy Kilden Bábele nem igazán lett kedvencem. A Vadkan teljesen a Vaddisznó formavilága, ami nem is véletlen, hiszen egy típuscsaládba tartoznak (Vaddisznó - Vadkan - Vadkan XL). A korábban említett Fällkniven A1-hez képest a Vadkan XL még letisztultabb vonalvezetésű. Persze fejtörés volt, hogy melyik hosszt válasszam. Azért döntöttem az XL mellett, mert ez másod nagy fixnek is használható a Vaddisznó mellett, de téli elsődlegesnek is tökéletes. Ha 4 évszakos kést szerettem volna, akkor a sima Vadkan lett volna a megfelelő mondjuk egy Kocsis Caklival kiegészítve.
Mi jó a Vadkan XL-ben, és mi a Vaddisznóban? Vaddisznó egy igazi mindenes fix csúcs acéllal (Elmax), finom vékony pengével, és nagyon ügyesen használható pengehosszal. Vágni, faragni nélkülözhetetlen, és leelőzhetetlen. A Vadkan XL faragásra, finomabb munkákra nem ideális, de határozottan állítom, hogy az A1-nél sokkal jobban használható még ezekre a feladatokra is. Télen azonban ilyen feladatok annyira nem kerülnek terítékre. Vadkan XL hatalmas előnye, hogy ágat csapással kettémetszeni remekül lehet vele. Kellő méretű, súlyú penge fantasztikusan vágja át a friss ágakat. Az én késem súlypontja pont a markolat elején van, de a Vadkan XL-nél jellemzőbb a pengenehéz változat, ami csapkodásnál még hatásosabbá teszi a kést. Másik komoly előnye a Vaddisznóval szemben, hogy ütőfát használva szinte méretkorlátozás nélkül tudunk vele fát hasogatni. Ezt persze úgy értem, hogy normál erdei kirándulás, túrázás során minden szükséges feladatot meg lehet vele oldani. Ütőfával nem gond, ha véletlenül eltaláljuk a markolatot, mert a G-10-es panelek simán bírják az igénybevételt.
A penge 5 mm vastag teljes konvex profilú, ami fa esetén szerintem a leg hatékonyabb éltípus. Érezhetően jobb, mint az élszalagos, hasonlóan jó, mint a skandináv. A skandináv éllel szemben viszont sokkal irányíthatóbb. Sanyi egy új nem rozsdamentes acéltípussal kísérletezik, ami eredetileg nem késekhez lett kitalálva. Idővel kiderül pontosan melyikről is van szó, de itt nem is ez a hangsúlyos, hanem a penge hőkezelése. Baján Lacibácsi komoly technológiát dolgozott ki, alkalmazott erre a pengére, és ennek köszönheti rugalmasságát, hideg- melegállóságát, és megfelelő éltartását. Nem szoktam késsel brutálkodni, és ennél sem vitt rá semmilyen extrémitásra a lélek, viszont nem voltam vele óvatos, még száraz csomós fánál sem. Három 5 cm vastag ütőfát vertem szét rajta a tesztek során, és az él 30x-os nagyítóval sem szenvedett sérülést. Éltartásban csodát nem tapasztaltam, bár lehet, hogy ha tudnám milyen acél, csodának tartanám. Komoly használat után még tényleg borotvált, de persze már húzósan. Nagyjából N690/VG-10 közötti szintet hozta. Élezni azonban sokkal könnyebb, mint a VG-10-est. A penge bár nem rozsdamentes, de eddigi használat során semmiféle elszíneződést, vagy pláne rozsdát nem tapasztaltam, pedig mint rozsdamentes acél használtam. Emellett szokásos piros pont a HS féle kaparóélnek.
Markolata a Vaddisznónál megszokott formájú, egy picit vastagabb kialakítással. G10-es panelekkel kértem és a jól bevált pattintott felülettel. Kellően erős, kényelmes, dekoratív, és nem csúszik. Tisztítása is könnyen megy. A ragasztás mellett két sárgaréz corby csavarral rögzített, a hátsó süllyesztett zsinórfurattal rendelkezik. Ennél a csapkodásra is alkalmas késnél bizony fogok csuklózsinórt fűzni bele. Markolat végén törővég kapott helyet. Markolatnál az acélba van gravírozva a kés típusa "Vadkan XL", sorszáma "12", és az acél megjelölés "C/V.".
Tokja Hegyespenge által készített sallangmentes bőr élvédős kydex csupaszon, picit hosszabb övbújtatóval, gondolva a téli kabát alatti viseletre. Az övbújtató alján kapott helyet a szikravető is, immáron vastagabb lyukat hagyva a nagy LMF szikravetőnek, amit gumis madzaggal még kopott állapotban is biztosan, és egy mozdulattal lehet oldani, vagy rögzíteni. A kés rögzítését a bőr élvédő speciális kialakítása végzi, kirázhatatlan határozottsággal, viszont hüvelykujj támasz használatával egy kézzel kivehető, illetve visszatehető.
Ezt a kést már sikerült párszor túrára vinnem, és kipróbálnom. Legutóbb visszatértem régi nagy kedvenc helyemre a tölgyesbe (47.664870, 18.984400). Ha ide jöttök, javaslom itt leparkolni a műút mellett (47.660856, 18.974250), és még véletlenül sem bent az erdei parkolóban (47.663033, 18.979870). Most is volt sok friss üvegtörmelék... Ez a kis tölgyes pihenő azért jó teszteléshez, mert van tűzrakó hely, és rengeteg az erdészek által kivágott száraz görcsös tölgyfa. A törzsek átmérője cca. 25 cm vastag. Összevágva nincsenek, csak kivágva, és két helyen felhalmozva. Emellett az út túlsó oldalán gazos bokros átláthatatlan dudva húzódik, ahol a friss ágak vágását lehet ésszerű határok között kipróbálni.
A legutóbbi egy egész napos tesztre sikeredett. Megérkeztem, a tisztásra. Szerencsére a környéken nem volt senki. Kellemes hangulatban előpakoltam, és leültem egy picit élvezni az erdő nyugalmát. Közben átgondoltam milyen feladatok lesznek. Először bevetettem magamat a dudvába. Még nem annyira dús a lombozat, így a tracker üzemmódot csak marginálisan próbáltam. Vékonyabb 1-2 cm-es ágakat könnyed suhintással metszett ketté a Vadkan. Valódi célom azonban néhány vaskosabb ütőfának való volt. Egyben kipróbáltam a friss ágat hogy viszi a kés. Ennek eredménye négy darab 5 cm vastagság körüli fadarab lett. Ezeket használtam később ütőfának. Erre persze normál esetben nincs szükség, mert megteszi egy darab földön heverő bot is. Friss ágat ritkán szoktam vágni, jellemzően nyársnak ha néha kell. Túrabotom is már évek óta ugyanaz. Azonban ha már vágtam friss ágat, akkor azt teljes egészében fel is használtam. Kaparóéllel hántoltam le ágat, hegyeztem nyársat, faragtam cöveket, ütőfa segítségével egy vágásra daraboltam vastag ágat. Ezzel gyakorlatilag el is ment a délelőtt szűkre szabott része.
Nekiveselkedtem a száraz faanyagnak. Darabolást javarészt GB Hand kisbaltával végeztem, bár három esetben ütőfa segítségével ék alakú bevágással kipróbáltam a Vadkant is. Lehet azzal is darabolni, de azért ha van balta, akkor még a teszt kedvéért sem büntetem magamat tovább mint szükséges. A faanyag felhasogatását két baltás hasítást leszámítva Vadkan + ütőfával végeztem. A baltás hasítás azért kellett, hogy frissen tapasztalva érezzem a két módszer közötti különbséget. Ezért többen meg fogtok kövezni, de ezzel a pengemérettel, és ezzel a késsel ütőfázva sokkal kényelmesebb volt aprófát hasogatni, mintha ugyanezt baltával tettem volna. Itt most ne egy udvarra gondoljunk tuskóval, és hasítófejszével, hanem kisbaltára, erdőre, és persze tuskó nélküli megoldásra. Miután felaprítottam egy bőséges tűzre való tölgyfát, tüzet raktam. Tamponos élesztékkel, és LMF svéd szikravetővel gyújtottam be. Elmax pengéjű Vaddisznóm érezhetően jobban ontja ilyenkor a szikrát. Ez az ismeretlen acél picit fukarabb nála, de második nekifutásra már lobbant a tampon vattája, és nemsokára már ropogott is a tűz. Hamar előkerült a svéd Primus kannám, forraltam a vizet, és készítettem az ebédem.
A nyugalom és pihenés jegyében megebédeltem. Tavaszi erdő, szép idő, nyugalom, csend... Ugye milyen jól hangzik? Normál esetben ilyenkor jön a nyugis táborbontás, és jókedvű túrázás tovább. Most persze nem ezért voltam itt, folytattam a tesztet. Igyekeztem minél csomósabb, kitekertebb fadarabokat kegyetlenül kettéhasítani késsel, és ütőfával. Eközben az eddig használt ütőfát rommá vertem, majd ezek után még kettőt. Mivel nem volt nálam védőkesztyű, és nem gondolom magamról, hogy profin tudok célozni, a véső szerű használat elmaradt, pedig a törővég, és az erős hegy kialakítás alkalmassá tette a kést erre. Egy biztos, ha valaki utánam jött, akkor nem kellett sokat tennie egy kellően nagy tábortűz faanyagához. Bevallom nem szoktam hozzá ekkora fafeldolgozáshoz, így késő délutánra már éreztem lesz itt izomláz rendesen. Ha már fáradt az ember keze, célszerű abbahagyni a munkát egy kis pihenésre, mert anélkül könnyen összejön egy baleset. A korábbi tüzem maradékát picit felszítva odatettem még egy kanna vizet teának. Nagy kedvencem erdőben az Ahmad filteres teája, és azon belül a fekete + gyümölcs tea keveréke. Ebben a márkában és típusban több előnyös van. Egyrészt a filterek külön-külön lég, és vízmentes fóliatasakba vannak csomagolva, ami kimondottan hátizsákbarát megoldás. Másrészt a fekete + gyümölcs tea citrom nélkül is élvezhető. Jómagam teát ritkán iszom magában. Vagy tejet, vagy citromot szoktam hozzá adni. Ennél azonban egyik sem kell.
Egy kis teázásos ücsörgés után nehezen, de rászántam magam a táborbontásra, és visszaindulásra a Budapesti dudálós-anyázós forgatagba. Autómmal immáron távolabb, közvetlenül a műút mellett parkoltam, tehát kényszerűen, de egy hosszabb szakaszt betonúton is meg kellett tennem, de itt legalább sanszos volt, hogy nem találom bezúzva a szélvédőmet. Szerencsére minden rendben volt, és picit fáradtan, de sok élménnyel, tapasztalattal gazdagabban mentem haza. Leginkább annak tudatában, hogy tökéletes választás volt Hegyespenge Vadkan XL-je. Legközelebb vélhetően egy 24 cm-es nagyfogú japán Silky pocket fűrészt fogok kipróbálni a jelenlegi Bahco Laplanderem tükrében, hála Switchblade-nak.
Budapest, 2013.04.25.
Linkek:
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
