Matifu - Woodlander
(utolsó módosítás: 2012.07.15.)
Készült a Felvidéken 
Műszaki adatok:
- Penge hossza: 125 mm
- Él hossza: 130 mm
- Penge szélessége: 32 mm
- Penge vastagsága: 4,5 mm
- Penge anyaga: Sleipner svéd szerszámacél 58-59 HRC
- Élezése: holkeres konvex, érintősík élszög 30°
- Kés hossza: 254 mm
- Súlya: 199 g tok nélkül, tokkal 323 g
- Markolat anyaga: diófa, mozaikszegeccsel, (5 mm -es zsinórfurattal)
- Markolathossz: 128 mm
- Markolatvastagság: 17 - 23 mm
- Markolatszélesség: 28 - 31 mm
- Tok: 3 mm-es marhabőr, kiegészítve Hegyespenge bőrbetétes kydex tokjával
- Készült: 2010. tavaszán Benfernek
- Ára: 24 eFt
Tapasztalataim:
Ez is, mint még pár kés ami átment a kezem között, egy fel nem ismert igazgyöngy volt. Anno, amikor elkezdtem a késekkel foglalatoskodni, első fix késnek pont egy ilyen Matifu Woodlandert sodort kezembe a sors. Vicc, hogy azt is, mint a birtokomba lévő másik nagy kedvencemet (Hegyespenge Vaddisznóját), Blademan Petitől vettem. Akkoriban nagyon zöldfülű voltam, nem voltam tisztában mire szeretnék kést használni, és mik a fontos tulajdonságok a számomra. Nem tudtam vele mit kezdeni, nem tudtam mi a jó benne, és hamar eladtam. Még az sem tűnt fel, milyen hamar kelt el.
Idővel rájöttem, hogy nekem két életem van. Egy a hétköznapok lótifutija, ami városi - irodai környezetben zajlik, másik a hétvégén a családdal kirándulós, kerékpározós, túrázós. Bagatell dolognak tűnik, de higgyétek el, erre rá kell jönni. Az is időbe, és pár kés vétel - eladással járt, míg rájöttem a két életmódra milyen késre van szükségem. Az erdőjárónál sokáig agyaltam a brutális folder változatban, de rá kellett jönnöm, késportálos társaimnak igazuk van. Erdőbe fixet kell vinni. Ez eszembe juttatja fegyveres időszakomból Vass Gábor örökérvényű mondatát, hogy "önvédelemre forgót". Ennek a fix-es mondatnak ugyanolyan súlya van. Ekkor jött a portálon divat vonal, miszerint sokan brutál vastag pengéjű késeket vettek. Elhittem, tetszett, megvettem... majd miután kipróbáltam, nagyon gyorsan el is adtam őket. Igen, ez is fontos, a kést ki kell próbálni, szerencsés esetben egy éltársét még vásárlás előtt. Erre azonban a legritkább esetben van alkalom. Gyakorlatilag ez a valószínűtlen kategória. Én mondjuk, tuti nem adnám ki a felügyeletem alól ezt a kést. Még a legbrutálabb kést is tönkre lehet tenni, vagy el lehet hagyni. Na, ebbe belegondolni is kegyetlen. Váltsunk témát!
A vastag pengés kések nagyon jók sújtani. Gyalog galopp: "És mondjátok meg nekem, mi lebeg még a vízen?" után szabadon, és mivel lehet még jól sújtani? A baltával... Ugyanis nagyon klassz volt a vastag pengés késsel ágakat csapkodni, de vágni vele?!... Felkerült hát a palettára egy új, számomra igen fontos kritérium, a metszőképesség. Ennek kapcsán tettem egy kirándulást a skandi kések világába. Uszonyatosan jók, de csak 2mm-es pengevastagság környékén. 3 mm-nél már repesztett, nem tetszett. Hegyes Sanyi kölcsönadott egy vékony pengés konvex kést, hogy szélesedjen a látószögem, és kimozdított a skandi ködből. Nagyon tuti volt az a kés, de túl hajlékony volt a pengéje. Nem lett az a "megtaláltam az igazit" érzés.
Ekkor jutott eszembe egy régi emlék, a Matifu - Woodlandere, a különleges holkeres kialakításával. Matifuról tudni kell, hogy Szlovákiában a Felvidéken él. Hatalmas gyönyörű erdő veszi lakhelyét körül, és kedvenc elfoglaltsága a túrázás. Emellett tehetséges késkészítő mester, de a bőrös munkákban is gyönyörű dolgokat készít. Ez a kés teljesen az ő fejlesztése. Gondolom nem kell ecsetelnem mennyire jó dolog, ha valaki kedvenc időtöltéséhez maga fejleszt eszközt, majd saját tapasztalatait beépítve tökéletesíti. Nos a Woodlander ilyen kés. Igaz, nem egy design díjas kés. Egyébként ez látszik is a rendelésekből. Nem ezt a kést rendelik tőle, mert interneten a képeket nézve nem olyan vevőcsalogató. Ami a fotókon nem látszik, az a tökéletes haszálhatósága.
A penge 125 mm hosszú, 4,5 mm vastag, 32 mm széles Sleipner svédacélból készült. Ezek a méretek egy aktív erdőjárónak tökéletes felhasználhatóságot jelentenek. A penge attól különleges a többi általam megismert pengéhez képest, hogy indul egy közepesen lapos konvex éllel, és amikor már elérte az a vastagságot, amikor kellően erős / terhelhető a penge, holkeresen fut tovább. Gyakorlatilag egy darabig szinte párhuzamosan fut a két pengeoldal, majd egy finom ív mentén felvastagodik a 4,5 mm-es pengehátig. Korábban említettem Hegyes Sanyi által kölcsönadott vékonypengés konvex kését. Ott az volt a fő problémám, hogy nem volt tartása a pengének. Matifu ezzel a megoldással létrehozott egy olyan kést, aminek fantasztikusan jó a metszőképessége, emellett nem, vagy csak minimálisan repeszt, és kellőképpen merev, erős. Holkeres penge hallatán hajlamosak vagyunk még egy erdei nagy fix esetén is a közismert borotvakésre, vagy pl. a Buck Vantage folderre gondolni, aminek egyik lényeges jellemzője, hogy le van gyengítve a pengéje. Ez egy nagy fix esetén igencsak gáz lenne. A Woodlander esetén, mivel egy biztos pengevastagságtól indul csak a holkeres kialakítás, meglepően erős a penge. Simán ütőfával csapkodva a késhegynél a pengehátat, átvágható vele egy karvastagságú fa. A hegy kialakítás is így történt, vagyis a hegynél ezáltal nyoma sincs holkeres gyengítésnek. Totál nyugalommal lefeszíthetünk késheggyel egy taplógombát, fagy egy fenyőfából az erősen gyantás fatwoodot. Az eddig készült Woodlandereken Matifu nem készített kaparóélt, amit a Bushcrafterek hiányolhatnak, de ne feledjük, ez egy egyedi, kézzel készített kés. Ha a megrendelő kér rá kaparóélt, akkor kaparóéllel készül. Továbbmegyek, ha van egy használt Woodlandere, és a gazdája szeretne rá kaparóélt, még az is kivitelezhető.
A kés markolat panele hazai fákból készül. Ez a példány diófa markolatos. Ez egyik kedvenc fám. Anno Pécsett a Nyíl utcában, ahol gyermekkoromat töltöttem a kertben volt egy kedvenc diófám. Hatalmas volt, és mai napig szívem fájdul, hogy már nem láthatom többé. Ez a markolat őrá emlékeztet. A markolat formáját Matifu alakította - találta ki. Mérete olyan, hogy a közepes kezűeknek is biztos jó fogást garantál, viszont kesztyűvel, és nagy kezűeknek is kényelmes a markolat. Az én késemen nincs törővég, de ez is kérhető rá. Én sosem használom, lévén van nálam kisbalta. Ami a baltára tartozik, azt a feladatot udvariasan meghagyja a kés neki. Ha néha előfordul, hogy a hátizsákba nem pakoltam be a kisbaltát, akkor is meg tudok mindent oldani ezzel a késsel. A markolaton van egy szép Matifu mozaik szegecs, ami a markolat erezetével egyfajta újlenyomata a késnek. Ha nézitek Matifu Késportálos topicját, simán beazonosíthatók a kések. Ennek a késnek pl. Benfer - Shingunto - Ponggi az életútja. Markolatán található még egy zsinórfurat, ami sújtáskor biztonságérzetet adott korábbi késeimnél. Mostanában azonban nem sújtok késsel, meghagyom azt a kisbaltának. Ha meg néha mégis, azt madzag nélkül teszem. Bevallom minden más esetben zavar, hogy a késen van madzag. A zsinórfurat viszont jóleső érzéssel tölt el. Nem tudom miért, mert nem használom, de valahogy nekem ez is jelzi azt, hogy nem egy konyhakésről van szó, hanem egy erdei késről.
A cikk megírása előtt az ember végiggondolja a témát, megpróbálja a nagyokhoz hasonlóan felépíteni. Nos ekkor eszembe nem jutott, hogy a konyha szóba kerül a Woodlander cikkében, de csak odakanyarodtam valahogy. Ha már itt vagyunk, érdemes ezt is elmesélnem nektek. Ha egy kést szeretek, akkor azt minél több alkalommal próbálom használni. Egyik lehetőség a hétköznapok forgatagában, a konyha. Ennek kedvenc feleségem is örül. Ha pl. húst kell kockára vágni, akkor földöntúli mosollyal az arcomon megjelenek a konyhában, kezemben a Woodlanderrel. A Woodlander nagyon szépen szeletel, és az inas részeket is könnyen viszi. Ami viszont megdöbbentett, volt egy jókora nyeles sütőtököm, amit szétvágtam vele. Nem fogjátok elhinni, minimálisan repesztette csak, az is vágásszerű volt. Eddig ezt egyik fix késem sem tudta! Ennek oka a furfangos konvex+holker kialakítás. Gondoljuk végig. A sima konvex penge bemetsz, és utána azonnal folyamatosan feszít ékként a penge. Ennél a késnél konvex bemetsz, picit megfeszít, aztán a holkeres részen már csak alig ér a kés a vágott felülethez. Amikor a holkeres rész kezd erősebben vastagodni, akkor ér ismét hozzá, de itt már több mint 2 cm-t elvágtuk az anyagot, tehát van egyfajta mozgása. Ennek okán kevésbé fordul elő hogy megfeszül a penge. Itt most vissza is tértünk az erdőbe, mivel ez eddig egy ismert jelenség volt számomra, hogy ha késsel fát vágtam, a penge megszorult az anyagban. Ennél a késnél azonban ez igen szelíden történik.
Matifu nagyon ért a bőrös munkákhoz. Jómagam is szeretem a bőrt, és készítek ezt azt ha szükségem van rá. Olyan minőségben, ahogy Matifu készít késtokot, csak olyan ember tud alkotni, aki szereti azt amit csinál, no meg piszok ügyes. Ehhez a késhez is kaptam egy szép bőrtokot. Egy bajom volt vele, hogy használatkor nagyon kellett vigyázni rá, hogy az ember ne vágja szét. Ezt csak kétkezes üzemmódban lehetett megtenni. Eddigi késeim során rájöttem arra, hogy nagyon fontos, ha egy késhez praktikus tok társul. Egy kézzel könnyen lehessen ki-betenni, a kést biztonságosan tartsa, masszív legyen, és a kést használat során akár koszosan is el lehessen tenni. Sokszor fordul elő, hogy az ember tevékenykedik, és közben időnként kést használ. Ha nem ilyen a tok, akkor kénytelen lerakni a földre, pakolni ide-oda, ami nem túl nyerő megoldás, majd a végén valamibe beletörölni, ha nem lehet megmosni, és csak ezután vissza a tokba. Egy műanyag, vagy kydex toknál simán visszarakja az ember, akár sáros, akár véres a kés. Erre legelőször a kis Bahco-Mora Companion F késemnél jöttem rá. Ezt követte a Zytel tokos F1, majd Hegyespenge Vaddisznóhoz készített kydexe.
Sanyinak ez a tokja eléggé megosztó portéka. Van aki nagyon nem szereti, van aki meg rajong érte. Nem meglepően, én az utóbbi csoportba tartozom. Ennek valószínűleg az is oka, hogy van ilyen tokom, és aktívan használom is. Mi ebben a tokban a szokatlan? - Bocs Matifu, most picit Sanyi tokjának örülök. - Ez egy kydex tok, bőr élvédővel, és bőr övbújtatóval. Szeretem benne, hogy nem ér a késpenge a tokhoz, csak a hegynél. Ennek folyományaként nem lesznek rajta karcok. A penge éle, ha végigcsúszik a tokon, a bőr élvédővel találkozik. A tok élvédő szakaszán a furatok többféle rögzítést tesznek lehetővé. Én parakorddal szoktam néha övhöz, vagy hátizsák pántjához rögzíteni. A bőr övbújtató vízszintesen, és függőlegesen is használható, és a kés kivételekor a markolat mögé tudunk nyúlni. Sanyi normál esetben nagyon ritkán vállal csak tokot, de nekem most szerencsém volt. Ez a tok+kés egy nagyon klassz együttes lett. Igazi erdőjáró.
Ezzel a késsel voltam is jópárszor túrázni, és tökéletesen abba a környezetbe teremtődött, emellett nagyon hozzám nőtt. Ezek után persze sokakban felmerül a kérdés, - pláne akik szívesen "megszabadítanának" valamelyik késemtől - hogy Vaddisznó vagy Woodlander? Az F1 ebben a mérkőzésben bárhogy kiesne, úgyhogy azt nem is taglalom. Ezen egy ideig rágtam, aztán rá kellett jönnöm, hogy mindkét kés annyira hozzám nőtt, hogy nem tudnék megválni tőlük. Párszor még az is előfordult, hogy mindkettőt vittem, mert nem tudtam eldönteni, melyiket akarom használni. Itt persze nem azokra az esetekre gondolok, amikor teszteltem őket. Mostanra persze már pontosan tudom, melyiket mikor. Visszatérve a Woodlanderre, rajongok érte, és nem azért, mert késmániásként belezúgtam a vasba, hanem mert használat közben egyre határozottabb mosolyt csalt az arcomra. Ez a kés nagyon működik, és az ára tokkal 100 EUR környékén mozog tudtommal. Még a mostani manipulatív magas árfolyam mellett is nagyon megéri. Van a Woodlandernek egy formatervezettebb finomabb változata is, az a Madarász. Nagyon szép finom kés, de erdőbe szerintem a Woodlander igazi. Ráadásul ebben is van szépség, nekem legalábbis a Római hadsereg egyik rövid kardjának formájára hajaz. Egek, mennyit dumáltam. Bocsi...
Budapest, 2012.01.23.
Linkek:
Készült fényképek:
A képekre kattintva, külön ablakban megtekinthető nagyobb felbontásban...
